40 évvel ezelőtt, 1973. április 3-án bonyolították az első mobilhívást hordozható, kézben tartható telefonkészüléken.

Beszédközvetítés volt az alapfunkciója, ma a gyártók egymást licitálva újabb és újabb funkciókat fejlesztenek ki. Már-már alig nevezhetők telefonnak a sokfunkciós készülékek, sokkal inkább hasonlítanak a számítógépekhez. Külsejükben is sokat változtak az évtizedek során. Kezdetekben, egy mobiltelefon súlya meghaladta az 1 kilogrammot, ma mindössze 130 gramm körül van.

A második világháborúban merült fel az igény rádiótelefonok használatára. 1947-ben az USA-ban fejlesztették ki a bázisállomások technológiájának elméletét a Bell Labs mérnökei az AT&T-nél, de ők autós használatra korlátozták volna az első, mintegy 15 kilogrammos rendszert. 1970-ben a Bell Labs mérnöke találta fel a hívásátadást, amely segítségével a telefonáló beszélgetés közben több cellán is áthaladhat a kapcsolat megszakadása nélkül. Az első, kézi mobiltelefon feltalálójának a Motorola mérnökét, Martin Coopert tartják. Ő az első hordozható kézi rádiós rendszert 1967-ben a chicagoi rendőrség számára fejlesztette ki. Az autós telefonálás már nem volt új ekkor Amerikában, de Cooper tudta, hogy személyes telefonra is van igény.

1973. április 3-án Cooper és kollégája két működő rádiótelefont mutattak be a médiának és a járókelőknek New Yorkban, Manhattanben, majd ugyanezt bemutatták egy sajtókonferencián. Cooper fő riválisát hívta az utcai bemutatón, Dr. Joel S. Engelt a Bell Labs vezetőjét. „Joel, Marty vagyok. Egy mobil telefonról hívlak, egy igazi, kézi, hordozható mobiltelefonról.” – ez volt a világ mai értelemben vett első mobiltelefon beszélgetése.

Magyarországon széles körben a kilencvenes évek végén, de főleg az ezredfordulón terjedtek el a mobiltelefonok. 1999-ben 1,1 millióan fizették elő a szolgáltatást, egy évvel később már 1,9 millióan, öt évvel később pedig már a 9 milliót is meghaladta az előfizetések száma.

S azóta is a fejlődés és a fejlesztés töretlen.