Öt rejtélyes zenész és együttes.A zeneiparban gyakori, hogy egy zenész vagy együttes valami egyedivel, titokzatossal próbál kitűnni a tömegből, ami aztán beindítja az emberek fantáziáját. Ennek eredményeként rengeteg különös történet kapcsolódik egy-egy művész nevéhez. Íme a legrejtélyesebb történetek!

Ghost: A világ egyik legtitokzatosabb zenekara a svéd okkult, istenkáromló, ördögi rockbanda, a Ghost, aminek dalszövegeiben olyan mondatok szerepelnek, mint például a „Lucifer, itt vagyunk a dicséretedért”, vagy a „Kelj fel a pokolból”.

A Ghost tagjai teljesen anonimok, és a névtelen ghouloknak nevezik magukat. A frontemberük antipápa ruhát visel, a koncertjeiket pedig miséknek tartják.

Niccolo Paganini: Az 1782-ben, Olaszországban született Niccolo Paganini ötévesen kezdett hegedülni. Habár 15 évesen elindult a mentális leépülés útján azzal, hogy inni, szerencsejátékozni és nőzni kezdett, mégis kétségkívül ő volt a valaha élt egyik legjobb hegedűművész (másodpercenként 12 hangot játszott).

A tudása miatt rosszindulatú pletykák célpontjává vált. Egyesek szerint Niccolo Paganini alkut kötött az ördöggel, mások szerint ő az ördög fia. A nagyon magas, vékony, sápadt, hosszú orrú és beesett arcú zenészről azt is állították, hogy a mosolya ördögi, a szemei pedig lángolnak. Azt is híresztelték, hogy Niccolo Paganini megölt egy nőt, akinek lelkét csapdába ejtette a hegedűjében.

Halála előtt a hegedűművész nem kért papot és az utolsó kenetet is megtagadta. Miután elhunyt, nem temették szentelt földbe.

Robert Johnson: 1938-ban mérgezték meg Robert Johnsont, aki ezt nem élte túl. A zenész mindig is gitáros szeretett volna lenni, de nem volt túl nagy tehetsége a hangszerhez. Egy nap azonban, mintha csoda történt volna, megtanult gitározni.

Robert Johnson barátai arról beszéltek, hogy amikor megkérdezték a férfit, hogy hogyan sajátította el egyik napról a másikra a gitározást, akkor ő azt fellelte, hogy az egyik kereszteződésben, ami Mississipp-ben található, és máig sokan látogatnak el oda, találkozott az ördöggel, aki felhangolta a hangszert és tehetséget adott neki a lelkéért cserébe. Később írt egy „Én&Ördög” című dalt, ami egy fausti üzletről szól.

David Bowie: A lehullott csillag metaforáját használta pályafutása során David Bowie, aki a földre esett, és a csillagokról, űrhajósokról énekelt. A vele kapcsolatos elméletgyártás az utolsó albuma, Blackstar és a „Lazarus” dal kapcsán indult be igazán. A spekulációs történetek szerint ezek tele vannak a zenész rejtett üzeneteivel (a Bibliában Jézus feltámasztotta Lazarust), amelyek arra utalnak, hogy a halottak visszatérnek.

Fiatalként David Bowie erősen érdeklődött a Kabbala iránt, de a pentagramma is ámulatba ejtette. A hírességet szintén foglalkoztatta Aleister Crowley, akire a dalaiban is található utalás. A zenész videói tele vannak sátáni és vallási jelképekkel. Sokan úgy gondolják, hogy David Bowie csak megjátszotta a halálát, és valójában él.

Giuseppe Tartini: 1692-ben, a velencei köztársaságban született Giuseppe Tartini hegedűművész, aki a híres Stradivarius egyik ismert tulajdonosa volt. 1756-ban, pár évvel a halála előtt, Giuseppe Tartini azt álmodta, hogy találkozott az ördöggel, aki egy darabot játszott el a hegedűn.

Miután a zenész felébredt, megpróbálta leírni az álmában hallottakat, amiből megszületett a G-moll hegedűszonáta, avagy „Az ördög szonáta”, ami Giuseppe Tartini egyik leghíresebb alkotásává vált. A darab annyira bonyolult, hogy az emberek akkoriban azt beszélték, hogy a hegedűművésznek hat ujjra lenne szüksége ahhoz, hogy el tudja játszani.

Ugyanakkor ennél durvább szóbeszéd is járta, ugyanis állítólag az, aki eljátssza a teljes darabot, eladja a lelkét az ördögnek.

(Forrás: noiportal.hu)