A világ legrejtélyesebb szobrainak titkai.
A szenvedő kis hableány: Koppenhágában található „A kis hableány” című szobor, amit 1913-ban alkotott Edvard Eriksen. A műalkotás mára a vandalizmus jelképévé vált, ugyanis 1964-ben, majd 1998-ban is lefejezték. 1984-ben a szobor jobb karját vágták le, 2006-ban pedig zöldre festették. Ezek után a város önkormányzata úgy döntött, hogy a szobornak jobb helye lesz a kikötőben.
A „Szamothrakéi Niké” gyönyörű tökéletlensége: 1863-ban, Szamothraké szigetén találták meg a II. században készült Nike szobrot, ami a tenger istene oltárán állt. Az arany Paroszimárványból készült műalkotás a görög flotta haditengerészeti győzelmének állított emléket.
A probléma azonban az, hogy a szobor feje és karjai eltűntek. Voltak kísérletek arra, hogy visszaillesszék a karokat, de azzal csak rontottak a szobron, aminek a tökéletlensége adja meg az igazi értékét.
A milói Vénusz karja: A párizsi Louvre-ban őrzött szobrot állítólag egy görög paraszt találta meg 1820-ban, Milos szigetén. A két nagy darabra tört szoborban a francia haditengerészeti tisztek felismerték a történelmi értéket, ezért elrendelték, hogy az alkotást el kell vinni a szigetről.
Azok, akik éppen vitték a szobrot, összevesztek valamin, aminek következtében letört a szobor két karja, amit azért nem kerestek meg, mert az emberek kimerültek. Vajon később miért nem ment vissza senki a karokért?
A tökéletes Dávid mégsem olyan tökéletes: A férfi szépség ideáljának tekintették Michelangelo Buonarotti Dávid szobrát, ám lézeres technológiával kiderítették, hogy a szobor kancsal. A szakértők véleménye az, hogy Michelangelo direkt faragta tökéletlenre a tökéletes férfinak tartott szobrot.
A márvány fátyol titka: A XIX. század közepén született meg Raffaele Monti alkotása, amelyen a szobrok arcát félig áttetsző fátyol takarja. Ez azért lehetséges, mert valójában kétrétegű volt a munkához használt márvány.
Az egyik réteg átláthatóbb (vékonyabb), míg a másik vastagabb. Monti úgy munkálta meg a márványt, hogy annak megőrizte a normál felszíni textúráját, a felesleges anyagot pedig eltávolította.
Csók, csók nélkül: 1882-ben készítette el Auguste Rodin a „Csók” című szobrát, aminek eredeti neve „Francesca da Rimini” volt. A legenda szerint a hölgy beleszeretett a férje öccsébe, akivel az egyik nap együtt olvasott.
Amikor ezt a férj meglátta, akkor dühében megölte a feleségét és a fivérét. A szobor azt ábrázolja, hogy a szerető a kezében tart egy könyvet, ám a pár nem érinti egymás ajkát, ezzel azt sugallva, hogy egy olyan bűnért ölték meg őket, amit el sem követtek.
Halál a művészethez, a halálhoz való művészet: A barcelonai Poblenou temető található az 1930-ban készült „halál csókja” szobor, ami a sírkert legtitokzatosabb darabja, hiszen még az sem derült ki, hogy ki az alkotó.
Színes ókor: Habár sokan úgy tudják, hogy az ókori római és görög márványszobrok mindig fehérek voltak, mégis egy friss tanulmány azt állítja, hogy eredetileg a szobrokat sokféle színben festették meg, de ahogy teltek, múltak az évek, úgy halványultak el a színek.
A szarvas Mózes: Michelangelo Buonarotti 1513-1515 között született alkotásáról azt feltételezik a művészettörténészek, hogy Michelangelo félreértelmezte a Bibliát, ugyanis az Exodus könyvben az szerepel, hogy a zsidóknak nehéz volt Mózes arcára nézniük, amikor leereszkedett a Sínai-hegyre a 12 parancsolat kőlapjaival. A Biblia itt egy olyan héber szót használ, amit fordíthatunk „sugárzásnak” és „szarvnak” is.
(Forrás: noipotal.hu)
Legutóbbi hozzászólások