Érdekességek a 75 éves íróról, akinek rengeteg remek horrortörténetet köszönhetünk.Ő a saját regényeiből készült filmek Stan Lee-je: A Marvel Moziverzum ismerői jól tudják, hogy a filmekben rendszeresen felbukkant Stan Lee, aki olyan képregényhősöket alkotott, mint például Pókember, a Doctor Strange vagy a Fantasztikus Négyes.

King is szeret szerepelni a művei alapján készült filmekben, de ő általában csak statisztaként. Például ő alakította a címszereplőt a Creepshow általa írt epizódjában (The Lonesome Death Of Jordy Verrill), a Ragyogásban ő játszotta a zenekar egyik tagját, valamint Tom Holbyt a Langolierek – Az idő fogságában.

Jobban kötődik a rockzenéhez, mint hinnéd: Ahogy Amy Tan, Dave Barry és Luca McBride, úgy King is tagja a csak írókból álló Rock Bottom Remainders elnevezésű, főleg jótékonysági rendezvényeken fellépő, együttesnek.

A banda mottója, hogy „legalább olyan jók zenélésben, mint a Metallica regényírásban”, és a Washington Post szerint az első fellépésük „a legerősebben promótált zenei debütálás volt a The Monkees óta”.

Habár King kétségkívül remek ritmusgitáros, mégis egy másik muzikális teljesítményét is meg kell említeni, ugyanis ő olvasta fel a hátborzongató Bedtime Stories for Children of the Damned című monológot a Blue Öyster Cult Astronomy című dalában.

Ráadásul King kedvenc száma a (Don’t Fear) The Reaper ugyanettől az együttestől. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ez a dal ihlette a Végítélet című regényét, ezért nem meglepő, hogy a regényből készült minisorozat minden része ezzel a dallal indul.

Az elektronikus könyvkiadás megváltoztatta az életét: A Minden haláliban írt King arról, hogy amikor az egyik kollégája digitális könyvkiadásra váltott a fizikairól, akkor az arra érkező reakciók felkeltették a kíváncsiságát, ezért A golyó című regényét elektronikusan jelentette meg a Scribneren.

Ennek a következménye alaposan meglepte Kinget, aki arra számított, hogy tizenhatezernél több embert nem fog érdekelni az e-könyv, ám végül több, mint ötszázezren töltötték le a történetet, ami abban az időben rekord volt.

Bár már korábban is voltak, akik felismerték, mégis ennek eredményeként nőtt meg úgy a népszerűsége, hogy egy ponton már az is előfordult, hogy napi három talkshow-ban szerepelt és a Time címlapjára is felkerült. King azonban ennek nem örült, mert úgy érezte, hogy az embereket jobban érdekli az ő története, mint az alkotásáé.

Elütötte egy autó, megvette, a sofőr öngyilkos lett: 1999 júniusában történt, hogy egy autó sofőrje, Bryan Edwin Smith, nem az útra figyelt, hanem a kocsiban rendetlenkedő kutyájára, ezért nem vette észre Kinget, akit elütött.

Az író súlyos sérüléseket szenvedett, összeomlott a jobb tüdeje, több helyen eltört a medencecsontja és a lába, a fejét pedig össze kellett varrni, de szerencsére, teljesen rendbe jött. A gyógyulási időszakban pedig megírta A golyó című regényét, amivel kapcsolatban elmondta, hogy számára nincs jobb fájdalomcsillapító az alkotói munkánál.

Később King 1500 dollárért megvette az autót Smithtől, aki aztán egy évvel a baleset után öngyilkos lett. Az író elmondta, hogy azért vette meg a kocsit, mert nem akarta, hogy azt az eBayen adják el.

Triszkaidekafóbiás: King babonásan retteg a tizenhármas számtól, méghozzá annyira, hogy állítása szerint, amikor ír, akkor addig nem hagyja abba, amíg egy „biztonságos” oldalszámhoz nem ér. Ugyanígy, ha olvas, akkor soha nem csukja be a könyvet olyan oldalszámnál, aminek összege tizenhárom. A házuk előtti utolsó lépcsőfokot mindig átlépi, mert „Angliában tizenhármas lépcsőfok vezetett a bitófához az 1900-as évekig”.

A Carrie-t először pár oldal után kidobta: King elárulta, hogy három dolog ihlette a Carrie-t: egy telekinézisről szóló cikk a LIFE magazinban, rájött, hogy a női zuhanyzókban van függöny, és az, hogy a gimnáziumban, ahol akkoriban portás volt, holtan került elő két eltűnt lány.

Az ihletforrások ellenére King kidobta a történetet néhány oldal után, ugyanis úgy érezte, hogy fogalma sincs az akkori tinilányok életéről és szokásairól. A felesége azonban kivetette a kukából a kéziratot, és rábeszélte a férjét, hogy folytassa.

A Carrie végül elkészült és meghozta Kingnek az áttörést, ám azt, hogy ez még milyen kicsi hírnév volt, jól mutatja, hogy a Brian de Palma-féle adaptációban nem tudták helyesen leírni King nevét.

(Forrás: hu.ign.com)