Alice Miller A test kiáltása – A szülői bántás hosszú távú következményei című könyvében arra kereste a választ, hogy a világirodalom nagyjainak életében milyen visszafordíthatatlan károkat okozott a rossz nevelés, vagy annak teljes hiánya.
Virginia Woolfot féltestvérei szexuálisan bántalmazták: Az írónő gyönyörű anyját, a már özvegy Julia Prinsepet, a kor egyik leghíresebb kritikusa, a szintén özvegy, Sir Leslie Stephen vette feleségül. Az előző házasságból született gyerekek mellett, négy közös utód is született, köztük Virginia és Vanessa.
A két lány ki volt téve a féltestvéreik szexuális zaklatásának, amiről nem mertek beszámolni a szülőknek. Virginia a negyvennégy kötetes naplójában sokszor írt arról, hogy azért nem szólt semmit, mert félt, hogy nem számíthat a szülei támogatására.
Az írónő 13 éves korában, az anyja halálakor, kapta az első idegösszeomlását. Virgina egész életében depresszióban szenvedett, amire Freud műveiben keresett megoldást, de a pszichiáter elméletei csak rontottak az állapotán, mert a nő kezdett kételkedni az emlékeiben, amikről lassan azt feltételezte, hogy nemcsak torzak, hanem tévesek is, mert nem valós élményeken, hanem a vágyai kivetülésein alapulnak. Virgina 59 évesen megölte magát.
Marcel Proustot megfojtotta az anyai szeretet: Jeanne-Clémence Proust, egy előkelő orvos felesége, arra törekedett, hogy a fia életének minden területére hatással legyen annak 18 éves koráig, így például azt is megszabta, hogy Marcel kivel barátkozhat. A fiú néha megpróbált ellenállni az anyja a viselkedésének, de olyankor gyorsan bocsánatot kért, mert attól félt, hogy elveszíti az asszonyt, akinek halála után teljesen összeomlott.
Kafka írói ambícióit nem támogatta a szigorú apa: A zsidó kereskedőcsaládba született Franz Kafka hamar rájött, hogy az írás boldoggá teszi, de az apja, Hermann Kafka arra kényszerítette, hogy a családi gyökereihez méltó munkát vállalva építsen karriert.
Kafka dolgozott biztosítótársaságnál, balesetbiztosító intézetnél, a sógorával pedig megalapította Prága első azbesztgyárát, ám éjjelente továbbra is írással foglalta el magát. Az író krónikus depresszióban szenvedett, ami részben öröklött hajlam volt, de az állapotán biztos, hogy rontott az, hogy milyen szülői elvárásoknak kellett megfelelnie.
Kafka csak 31 évesen költözött el, majd egy hosszú levélben fogalmazza meg az érzéseit, ami aztán Levél Apámhoz címen, könyvformában is megjelent. Az író elküldte az édesanyjának a levelet, hogy adja át azt az apjának, de az asszony nem teljesítette a kérést, és arról sem beszélt soha, amit a könyvben olvasott.
James Joyce gyerekkorát a szeszélyes apa nehezítette meg: Joyce gyerekkorát megnehezítette, hogy tizenegy testvérével kellett osztoznia a szülői figyelmen, az apja pedig gyakran megverte. Az édesanyja halála után, 1904. augusztus 29-én, Joyce egy levélben elárulta a feleségének, Norának, hogy milyen férfi volt az apja:
„Az anyámat lassan megölte az apám kínzása, a sokéves aggodalom és az árulásom cinikus nyíltsága. Amikor a koporsóban megpillantottam a szürke, ráktól eltorzult arcát, akkor fogtam fel, hogy egy áldozat arcát látom. Átkozom a rendszert, ami feláldozta őt.”
(Forrás: divany.hu)
Legutóbbi hozzászólások