Apró, kerek füleim és hatalmas, fekete gombszemeim előtt semmi sem marad rejtve. Minden pici neszre felkapom a fejem, és szurikátákhoz hasonlóan körbeszimatolok!
A dzsungáriai törpehörcsögről van szó. Meglepő tény, hogy ez az apró, mókás kis rágcsáló csak az 1980-as évek óta ismert Európában, ám azóta népszerűsége egyre csak nő. Ennek több oka is van: apró termetű, könnyen gondozható kisállat, ami nem igényel nagy mozgásteret (kertet), és panelben is könnyen tartható, elég egy megfelelő méretű ketrec. Nem sok törődésre van szüksége, jól elvan magában is, de ne felejtsük el: társaságkedvelő állatkáról van szó, tehát csak díszállatnak ne tartsuk (arra ott vannak a színpompás halak). Gyorsan megbarátkozik a gazdikkal, és tapasztalataim szerint a családtagok között különbséget tud tenni. Ennek oka a kiváló szaglása és éles hallása, mellyel elkülöníti az emberek hangját, illatát. (Nagyobb rokona, a tengerimalac például az egyes családtagokat lépéseik hangja alapján is be tudja azonosítani.)
A kedves kis állat Szibériában őshonos, ahol kb. 1 méter mély “barlangrendszerekben” húzza meg magát nap közben. Otthona számos “szobából” áll: van külön illemhely, hálókamra, valamint rengeteg élelmiszerraktár. Mivel apró termetű (6-11 cm) rágcsáló, ezért picike, puha mancsaival csak a löszös talajt képes kiásni, így főleg gabonaföldeken található meg – a gazdák legnagyobb örömére. Tápláléka igen sokszínű: noha alapvetően rágcsáló, így főleg magokat, gyökereket rágcsál, de nem veti meg az állati eredetű fehérjét sem, mint például a kisebb kukacokat.
Tartása nagyon egyszerű: ketrec, vagy terrárium (javaslom, legyen lefedve, mert ravasz kis állatok, megoldják, hogy megszökjenek), faforgács alom (fontos, hogy ne legyen poros, mert bőrüket, orrukat, szemüket irritálhatja, ami intenzív vakaródzáshoz, súlyosabb esetben kisebesedéshez, szőrhulláshoz vezethet), hörcsögök számára összeállított magkeverék, és egy futókerék. Noha kevés vizet fogyasztanak, nem szabad elfeledkezni az itatóról sem (erre a legalkalmasabb az úgynevezett golyós önitató). És ha kényeztetni akarjuk kedvencünket, valamint szeretnénk, ha véletlenül se kóstolná meg az emberhúst, akkor lepjük meg őket lédús zöldségekkel, gyümölcsökkel, valamint néha-néha adjunk neki sajtot, tejfölt, és sütkérezzünk hálás szeretetükben.
És hogy mivel is vesznek le bárkit a lábáról? Néhány kis anekdota majd mindent elmond, melyeket saját kis hörcsögöm, Manci mesél el:
“Szörnyen unatkozom. És a gazdik nem figyelnek rám. Hiába rágom a rácsot, hiába kápráztatom el őket akrobatikus képességeimmel (próbáljanak meg ők ilyen molett alkattal a ketrec tetején kapaszkodva körözni! Persze ha lepottyanok, kinevetnek!), semmi. Legalább egy darab sajtot adnának. De nem. Mindig csak a munka, a munka. És még az orromra is ráfújnak, hogy ne rágjam a rácsot. Mintha az használna!..”
“Végre kint! Csak megértették, mit akarok. Hihetetlenül nehezen idomíthatóak ezek az emberek. Na de ne legyek hálátlan, jól megszeretgetem őket. Rájöttem, hogy ha lehuppanok a fenekemre, és úgy mosom az orrom, hogy közben még fel is borulok, attól nagyon elolvadnak. A másik titkos fegyverem, amivel bármit elérek, ha “mosolyogva nézek”. Ez nem tudom, mit jelent, de mindig ezt mondják, ha épp egy kis nasit próbálok kikönyörögni. Persze nincs könnyű élete egy magamfajta állatkának. Ha megkaptam, amit kértem, akkor sem szabad abbahagynom a kedveskedést, és a lehető legaranyosabban kell megennem a zsákmányt. De erre is megvan a bombabiztos módszerem: hangosan cuppogva, lelkesen nyammogva fogyasztom el, és közbeiktatok egy-egy orrmosást. Ettől mindig elolvadnak!’
“Nagyon elfáradtam. Ne tegyetek vissza! Gazdi keze olyan meleg. Olyan jól bele lehet bújni. Csak egy kicsit. Csak egy egész picit had aludjak. Olyan jó itt. Érezni, hogy lélegzel, érezni a kezed melegét. Ne tegyél vissza a fészkembe. Nézd, már szinte teljesen leragadtak a szemeim. Úgy, simogasd az oldalam, ez nagyon jól esik. Adnék érte puszit az ujjadra, de olyan fáradt vagyok. Jó most pihenni. Aludhatok rajtad, ugye, kisgazdám?”
Legutóbbi hozzászólások