Évekkel később kapták vissza a kedvencüket a kétségbeesett gazdik.kutySokan legjobb barátként, hűséges társként, családtagként szeretik a kutyájukat, akinek elvesztése rettenetesen fáj, főleg akkor, ha nem a halál ragadja el a kedvencet, hanem valaki ellopja őket. Ilyenkor nem marad más csak a remény, ami idővel kihunyhat, ám az alábbi két történet azt bizonyítja, hogy soha nem szabad feladni, mert akár évekkel később is hazatalálhat a négylábú.

1. 2016 decemberében lopták el Trisha Joseph 4 éves springer spánieljét, Belle-t, aki az estéket a házhoz tartozó zárt istállóban töltötte a kölykével, Bess-szel és egy Holly nevű terrierrel. Egy éjjel a család arra ébredt, hogy Belle és Holly eltűnt. A gazdik hívogatták a kutyákat, keresték őket az erdőben, sikertelenül. A rendőrség is tehetetlennek bizonyult.

Két nappal később a családot telefonon értesítették, hogy 100 mérfölddel arrébb megtalálták Hollyt, akit a mikrochipje alapján azonosítottak. Belle továbbra sem került elő. Trisha órákon keresztül böngészte az eltűnt kutyákkal foglalkozó oldalakat, de csak két évvel később kapott hírt Belle felől.

Közel 40 idegen hívta fel azzal a nőt, hogy a Facebookon látták Belle-t, akit eladásra kínáltak. Trisha üzenetet írt az eladónak, aki bocsánatot kért, és elmondta, hogy 6 hónappal korábban, 300 fontért vásárolta a kutyát, akiről nem tudta, hogy ellopták.

Az ideges Trisha másnap a nővérével elment Worcesterbe, ahol a gazdi azonnal odarohant a kutyájához, amikor meglátta:
– Sírva öleltem magamhoz, és elmondtam neki, hogy mennyire szeretem. Belle félénk volt, de csóválta a farkát, mert még mindig megismert.

A gazdi biztos benne, hogy Belle-t, akit az előző ideiglenes gazdája Ladynek nevezett, tenyésztésre használták, de jól bántak vele. Most már a kutyák nem az istállóban, hanem a házban, a család többi tagjával töltik az éjszakákat.

2. Ruth Kirby arról mesélt, amikor a 18 hónapos, Holtz névre hallgató, angol bulldogját lopták el a Waltham Cross-ban található ház kertjéből, ahol a kutyus játszott. Ruth egy csendes, barátságos környéken lakott, az udvart pedig közel 2 méter magas kerítés vette körül, ezért biztonságban érezte a kutyáit, Holtz-ot és a Scamp nevű Jack Russelt.

Holtz eltűnésekor Ruth azt hitte, hogy csak a kutyabejárón keresztül kiment a kertbe. Miután rájött, hogy az angol bulldog eltűnt, mindent megtett, hogy megtalálja, ezért értesítette a rendőrséget, hirdetéseket adott fel a helyi újságokban és a közösségi médiában. Ruth sejtette, hogy a kedvencét tenyésztésre lopták el, mert az angol bulldog kölyköket drágán lehet eladni.

Ruth így beszélt a történtekről:
– Kölyökkora óta velem volt. Imádtam őt, olyan volt nekem, mint egy gyerek. Nagy dühített, ha arra gondoltam, hogy milyen gonoszul bánhatnak vele. Nem tudtam aludni, képtelen voltam koncentrálni, csak vissza akartam kapni. Hét év alatt nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna Holtz-ra.

Végül egy nap Ruth telefonhívást kapott egy norfolki állatorvostól, aki megkérdezte, hogy nem veszett-e el a kutyája. A gazdi azt hitte, hogy a másik kedvence, Scamp az, de a mikrochip alapján kiderült, hogy Holtz-ot találták meg az út szélén, egy idősebb csivava mellett.

A nő 100 mérföldet vezetett Norfolkba, hogy találkozzon a borzalmas állapotban lévő bulldogjával. Holtz testén egy hatalmas daganat, számos gyulladás volt, a körmei pedig annyira hosszúra nőttek, hogy nem tudott rendesen állni a lábain.

Ruth így élte meg a találkozást:
– Hét év telt el az életéből úgy, hogy nem szerették, nem törődtek vele. Csak azért tartották, hogy pénzt keressenek rajta, és az állapotából ítélve, sokat kereshettek rajta. Szívszorító volt. Amikor azonban megszaglászott, csóválni kezdte a farkát, és visszatértek a boldog emlékei.

A 34 éves Ruth családot alapított, és mivel kisgyerekek is vannak a házban, ezért Holtz-ot a testvéréhez költöztette, hogy a kutyusnak végre nyugodt élete lehessen. Ruth gyakran látogatja az idős kutyát, aki sokat alszik, de jól van.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)