Egyik eb sem szereti, ha a fejét paskolják, vagy túl szűk pórázon tartják.
Kutyát tartani nem könnyű, hiszen oda kell figyelnünk, hogy megfelelő mozgástere legyen, mindig kapjon enni, inni, és rengeteg mindent meg kell tanítanunk a kedvencünknek. Sokan azonban elkövetjük azt a hibát, hogy azt hisszük, hogy valamit jól csinálunk, pedig a kutyánk valójában utálja azt.

Másokkal való interakcióra való kötelezettség: Nekünk, embereknek, megy az, hogy olyanokkal is váltsunk pár szót, akit utálunk. A kutyáknál ez nem így van, mert számukra megterhelő, ha olyan emberekkel vagy kutyákkal kell együtt lenniük, akiket nem kedvelnek.

Ha például kutyafuttatóba visszük az ebünket, akkor figyeljük meg a testbeszédét a többi állattal és gazdival kapcsolatban. Amennyiben azt látjuk, hogy befeszül, akkor vigyük el az adott helyről.

Monoton sétáltatás: A kutyáknak szükségük van arra, hogy felfedezzék a környezetüket. Erre azonban sokuknak nincs lehetősége, mert nem engedjük jobbra-balra szaglászni őket, valamint azzal sem foglalkozunk, hogy legalább 2 hetente máshova vigyük sétálni a kedvencünket.

Szűk póráz: A legtöbben azért tartjuk rövid pórázon az ebünket, mert félünk, hogy előre szaladnának és húznának. Ezért azonban nem a kutya, hanem mi vagyunk a hibásak, elvégre a mi feladatunk, hogy megtanítsuk a kutyának, hogy mi vagyunk a falkavezér, ő pedig vagy mellettünk, vagy mögöttünk kell, hogy haladjon. Amikor ezt megtanítottuk, akkor lehet lazábban fogni a pórázt, és a kutya is nyugodtabban sétálhat mellettünk.

Idegeskedés: A kutyánk megérzi a lelki és érzelmi állapotunkat. Ha folyton azon aggódunk, hogy nehogy valami baj történjen sétáltatás közben, akkor biztos, hogy a kutyánk is ki lesz idegileg. Mivel ezt az állapotot ők sem élvezik, ezért figyeljünk saját magunkra is!

Unalom: Amikor kutyát választunk, akkor tartsuk szem előtt, hogy melyik fajtának milyen az energiaszintje! Fontos, hogy a gazdi és a kedvenc hasonlítson egymásra. Amennyiben ez először nem valósul meg, akkor legalább hajlandóság legyen bennünk, hogy kiszolgáljuk a kutya igényeit. Amennyiben például csak otthon ülünk, akkor ne akarjunk egy örökmozgó ebet.

Szavak használata testbeszéd helyett: A kutyák nem beszélnek a világ összenyelvén, ezért nem érti meg az „ül” „sit” „sitzen” vagy bármilyen más emberi nyelven parancsolt ülést. A testbeszédet viszont megtanulják! Amikor, tehát valamire tanítjuk, akkor ne a szavainkra figyeljünk, hanem a testbeszédünkre!

Ölelés: Míg mi szeretjük az ölelést, addig a kutya nem, mert ő ezt úgy veszi, hogy a dominanciánkat gyakoroljuk felette. Némelyik kutya szó nélkül tűri, ha átkaroljuk, de előfordulhat, hogy egy másik kikészül ettől.

Amikor legközelebb átöleljük a kedvencünket, akkor figyeljük meg, hogy hogyan reagál! Amennyiben befeszül a teste, rálapul a füle a fejére, elhúzódik, vagy kerüli a szemkontaktust, akkor kényelmetlenül érzi magát.

Fej paskolása: Mi is utáljuk, ha a fejünket ütögetik, akkor miért gondoljuk, hogy a kutyánk szereti? Ha ezt el is tűri, akkor annak oka csak az, hogy mi vagyunk a falkavezér, és ezért bízik bennünk, de a fej paskolást irritálónak, és a személyes terébe való behatolásnak érzi. Olykor még támadásként is veheti, ha szemből, kinyújtott kézzel közeledünk felé.

Szemkontaktus: Amikor olyan idegen kutyával találkozunk, akivel szeretnénk összebarátkozni, akkor sose szemből közeledjünk felé, és ne nézzünk folyamatosan a szemébe, mert ez kényelmetlenül érinti a kutyát, és akár támadhat is. Az idegen eb felé mindig oldalról közeledjünk, és nyújtsuk ki felé a kezünket, hogy megszagolhasson, és hagyjuk, hogy megszokja a jelenlétünket.

Demokrácia: Manapság sokan hagyjuk, hogy a fejünkre nőjön a kutya, ami óriási hiba!A kutya falkaállat, ezért szüksége van a szabályokra, még akkor is, ha nem házőrzőnek, hanem házi kedvencként tartjuk. El kell érnünk, hogy az eb úgy érezze, egy falka tagja, és követnie kell a vezér parancsait!

(Forrás: neon.hu)