Ezeket a dolgokat talán még nem tudod az akciófilmről.Eredetileg más befejezést szántak a filmnek, amit viszont túl hollywoodinak találtak: Az eredeti terv szerint a film utolsó jelenete úgy nézett volna ki, hogy Deirdre kint, egy lépcső tetejéről nézi a kávézót, majd hirtelen megjelenik egy kisbusz, ami lefékez a nő mellett, akit betuszkolnak, és elhajtanak vele. Azt nem mutatták volna, hogy mi történik ezek után, de egyértelmű, hogy mi várt a nőre.

A tesztvetítések nézőinek nem tetszett a befejezés, ezért azt megváltoztatták arra, hogy Deirdre beül az autójába és elhajt. Ezt túl hollywoodinak találta a tesztközönség, ráadásul nyitva hagyta a lehetőséget egy esetleges folytatás előtt. Végül a stúdió a mindenki által ismert befejezés mellett döntött.

Egy kétszeres Oscar-jelölt író-rendező is besegített a szkriptbe, neve mégsem szerepel a stáblistán: David Mametnek adta át a stúdió J. D. Zeik forgatókönyvét, azzal a kéréssel, hogy kicsit dolgozza át, a neve azonban lemaradt a Ronin stáblistájáról. Ennek oka az volt, hogy Mamet az Amikor a farok csóválja című filmje után eldöntött, hogy többé nem fog mással osztozni a filmek író kreditjén.

Amikor az MGM úgy döntött, hogy egyenrangú íróként kezeli kettejüket, akkor Mamet azt kérte, hogy esetében álnevet használjak, ezért a Richard Weisz szerepel társíróként a stáblistán.

Egy volt Forma 1-es versenyző is az autós kaszkadőrök között volt: Az akciófilm legemlékezetesebb jelenete a két nagyszabású autós üldözés Nizza és Párizs utcáin. Annak érdekében, hogy a jelenet tökéletes legyen, három profi versenyző segített a rendezőnek: Jean-Perre Jarier, aki 1971 és 1983 között Forma-1-es pilóta volt, Jean-Claude Lagniez és Michel Neugarten, akik többször is indultak a Le Mans-i 24 órás versenyen, amit meg is nyertek a kategóriájukban 1997-ben.

A jelenetre való felkészülés érdekében a színészeknek különórákra kellett járniuk, hogy megtanulják, hogy hogyan kell nagy sebesség mellett vezetni. A csapatban Larry-t alakító Skipp Sudduth-nak nem volt szüksége kaszkadőrre, ugyanis ő maga vezette az autóját.

A párizsi autós üldözésen mintegy 300 kaszkadőr dolgozott: Több, mint 300 kaszkadőr dolgozott a filmvégi, Párizsban játszódó autós üldözésen. A forgatáson esetenként több, mint 160 km/órás sebességgel száguldoztak, autókkal teli utakon.

A jelenetben látható két kocsifajtából összesen kilenc, az 5-ös BMW-ből négy, a Peugeot 406-os öt állt rendelkezésre. A stáb mindent igazi helyszíneken vett fel, így azt is, amikor a színészek a kocsi belsejében, a volán mögött láthatóak. Annak érdekében, hogy a kamera elférjen az autó belsejében, félbevágták a kocsikat, amiket egy Mercedes 500-as vontatott.

A valóság érzet elérésének érdekében a jelenet elején sok ideig nincs semmilyen zene, az csak később úszik be. A hiteles hangkulissza megteremtéséhez Mike Le Mare hangmérnök kivitte a filmben is használt autókat egy versenypályára, ahol felvette, hogy hogyan száguldanak és fékeznek.

A rendező először megszégyenítette a forgatókönyvírót, majd nyílt levélben kért bocsánatot tőle: Amikor kiderült, hogy David Mamet nem akarja viszontlátni a nevét a film stáblistáján, akkor John Frankenheimer azt mondta, hogy szerinte a forgatókönyv Mamet munkája, és J. D. Zeik csak a történetért felelős, ugyanis az ő szkriptjéből semmit sem forgattak le.

Néhány héttel később, és csak két nappal a film amerikai premierje előtt a rendező egy nyílt levélben helyesbítette a korábbi kijelentését:

„Vitathatatlan, hogy J. D. Zeik megérdemli, hogy a neve ott legyen az első helyen a forgatókönyvírók feltüntetésénél, és teljes egészében ő felel a film történetéért is, ahogy az Írók Céhe is neki tulajdonítja azt. A Ronin J. D. műve. Forgatókönyve elkápráztatott engem és a színészeket, és ennek hála kapott zöld utat a filmterv.”

A rendező jó barátja volt Robert Kennedy-nek, akit mikor meggyilkoltak, a direktor inkább szakácsnak állt: Frankenheimer közel barátságot ápolt Robert Kennedy-vel, akinek ő készítette az elnökjelölti reklámfilmjeit. Emellett ő vitte el 1968 júniusában a Los Angeles-i Ambassador Hotelbe, ahol Kennedy merénylet áldozata lett.

A gyilkosság megviselte Frankenheimert, aki depresszióba esett és inni kezdett. Ekkor döntött úgy, hogy maga mögött hagyja Amerikát, a filmszakmát és a feleségével, Joanne Evans színésznővel Párizsba költözik, ahol séfnek tanult, majd munkát kapott a neves mesterszakács, Michel Guérard egyik éttermének konyhájában.

(Forrás: hu.ign.com)