Meglepő dolgok Ridley Scott sci-fi horrorfilmjéről.A kék fény valójában a The Who-tól kapott koncertelem: A tojáskamrában látható kék lézert a The Who együttesnek köszönhető, ugyanis a banda éppen a szomszédban tesztelte a következő színpadi fellépéséhez a világítástechnikát, amit kölcsönadtak a rendezőnek, aki úgy érezte, hogy az sokat ad hozzá a jelenet atmoszférájához.

Egy nigériai diák bújt az idegen bőrébe: Először áttetszőnek képzelték el a lényt, hogy megmutassák a közönségnek, hogy hogyan működik a szervezete, de Ridley Scott azt szerette volna, hogy legyen inkább fekete.

A rendezőnek kimondottan eredeti ötletei voltak azzal kapcsolatban, hogy hogyan keltsék életre a lényt a filmvásznon. Mivel a számítógépes animáció és a robottechnika nem lehetett megoldás (az emberi koponyából kialakított fejszerkezet így is 900 alkatrészből készült el), ezért sportolóktól, a hajlékony női modelleken át a táncosokig mindenkire ráadták a latexjelmezt, amit még a Csubakkát alakító Peter Mayhew is felvett.

A megoldást végül a nigériai Bolaji Badejo jelentette. A 208 centi magas, vékony egyetemi hallgatót egy bárban fedezte fel a casting stáb egyik tagja, aki úgy vélte, hogy ő tökéletes választás lenne az idegen életre keltésére.

Ahhoz, hogy Badejo el tudja játszani a lényt, először leckéket kellett vennie mozgásból, hogy lassan és kecsesen tudjon járni, aminek célja az volt, hogy minél kevésbé tűnjön latexjelmezbe öltözött embernek. Emellett annak érdekében, hogy az idegen még félelmetesebbnek nézzen ki, Scott mindig árnyékban tartotta a testének jelentős részét.

Nem sokan gondolnák, de a közel kétórás játékidőből csak 4 percben szerepel a lény, aminek H. R. Giger rajzain még volt szeme, de aztán a készítők úgy döntöttek, hogy hagyatkozzon más érzékekre, és különben is sokkal ijesztőbb szemek nélkül.

További érdekesség, hogy a lény nem szerepelt az előzetesekben és a promóciós anyagokban a film premierjéig. A forgatáson külön ülőhelyet kellett készíteni Badejónak, hiszen a farka miatt nem dobhatta csak úgy le magát bárhova a szünetekben.

A film vége eredetileg sokkal szomorúbb lett volna: Többféle elképzelés is létezett a film végével kapcsolatban, és ezek között szerepeltek olyanok is, amelyekben Ripley belehalt volna a kalandba. Ezt az ötletet nemcsak a lehetséges folytatások miatt vetették el, hanem azért is, mert a karakter alapjaiban változtatta meg a női szerepeket a sci-fi, akció és horror műfajában, amiben az Alienig a nők túlszexualizált, szorongatott helyzetben lévő szereplők voltak, akik tulajdonképpen semmit sem tettek hozzá a történethez.

Az Alien azonban egy új hőssel állt elő, ez pedig megváltoztatta a női szerepek elfogadását és megadta a nagyon is megérdemelt elismerést. Ha Ripley meghalt volna, akkor az megkérdőjelezte volna a nemi szerepeket és az esélyekkel dacoló karakter központosításának fontosságát. A szereplő halála nemcsak kevésbé hatékony, hanem kimondottan értelmetlen húzás lett volna.

A rendező azonban előállt egy olyan elképzeléssel is, amelyben az idegen végül letépte volna Ripley fejét, ám a Fox kirúgással fenyegette, ha ezt megteszi, ugyanis már akkor úgy vélték, hogy a film így is kilöki a nézőket a komfortzónájukból és feszegeti a horror műfaj határait, viszont Scott már tényleg túl messzire ment volna Ripley megölésével.

Egy strandlabdával kezdődött minden: Még a Dél-Kaliforniai Egyetemen tanult filmezést Dan O’Bannon, amikor John Carpenter forgatókönyvíró-rendezővel és Ron Cobb művésszel elkészítették az 1974-es Dark Star című tudományos-fantasztikus vígjátékot, amiben O’Bannon szerepelt is, és amiben egy festékszóróval kifestett, gumikarmokkal felszerelt strandlabda „játszotta” az idegent.

Az itt szerzett élmények inspirálták, hogy kezdjen el dolgozni egy olyan idegenen, ami már sokkal inkább hasonlít egy élőlényre, és az alkotás műfaja legyen horror. Ronald Shusett forgatókönyvíró, aki ebben az időben a Total Recall – Az emlékmás korai változatán dolgozott, úgy döntött, hogy felveszi a kapcsolatot O’Bannonnal, miután látta a Dark Start.

Ők ketten megállapodott abban, hogy ettől kezdve együtt fognak dolgozni a projektjeiken, amelyek közül először O’Bannon filmjét készítik el, mert úgy tűnt, hogy az az olcsóbb.

Ezután O’Bannon megírta a Memory 29 oldalas forgatókönyvét, amiben már szerepelt az útjukat megszakítani kénytelen űrhajósok története is. Később elkészült a Total Recall is, amit 1990-ben muttak be a mozikban.

(Forrás: hu.ign.com)