Érdekességek a 25 éve bemutatott sci-fi vígjátékról.A film szerint több alkotója és Hollywood legjava is földönkívüli: A Men in Black egyik jelenetében az ügynökség főhadiszállásán néhány monitoron megjelenik több híresség, akiről kiderül, hogy „valójában” földönkívüli. Köztük volt a film rendezője, Barry Sonnenfeld, producere, Steven Spielberg, valamint Danny DeVito, Sylvester Stallone, George Lucas és rendező lánya, Chloe Sonnenfeld.
Sonnenfeld egy ravasz trükkel vette rá Chris O’Donnellt, hogy visszaadja a szerepet: K ügynök szerepét Clint Eastwoodot is felajánlották, míg J ügynök esetében David Schwimmer Keanu Reeves és Chris O’Donnell neve merült fel. Az utóbbit Steven Spielberg, valamint két másik producer, Walter F. Parkes és Laurie MacDonald akarta, de Barry Sonnenfeld ragaszkodott Will Smithhez, ezért végül ő intézte el, hogy O’Donnell önként hagyja ott a Men in Blacket.
Ez akkor történt, amikor Spielberg kérésére Sonnenfeld vacsorázni hívta a színészt a Los Angeles-i Four Seasons szálloda éttermébe, ahol elmondta neki, hogy milyen filmről lenne szó, majd a producer kérésének megfelelően felajánlotta neki a szerepet, ám hozzátette, hogy szerinte nem túl jó a forgatókönyv, és ő sem egy jó rendező, éppen ezért azt sem tudja, hogy mit kezdjen a vígjátékkal.
Ezután „barátilag” azt tanácsolja O’Donnellnek, hogy ha van friss szerepajánlata, akkor jobban járna, ha inkább azt vállalná el. A színész másnap jelezte is, hogy nem fogadja el a munkát.
A film több ponton is utal Douglas Adams Galaxis útikalauzára: A Men in Black nem egyszer egyértelműen utal a Douglas Adams által írt Galaxis útikalauz regénysorozatra. Ez történik akkor is, amikor J és K a bolygón élő földönkívüliekről beszél, és az utóbbi elmondja, hogy nagyjából 1500 idegen él a Földön, többségük pedig Manhattanben próbál megélni. Erre az előbbi megkérdezi, hogy: „Taxisok?”
Ez utalás a regénysorozat negyedik részére, az 1984-ben megjelent, Viszlát, és kösz a halakat! című történetre, amiben Ford Prefect azt a tanácsot találja az Útikalauzban, hogy a New Yorkba érkező földönkívüliek minél előbb vállaljanak munkát a túlélés érdekében, méghozzá lehetőleg taxisofőrként.
Egy másik utalás a sci-fi vígjáték záróképében található, ugyanis ott az látható, hogy a Föld csak egy játékszer, egy kis golyóbis a többi, hatalmas civilizációhoz képest. Ez arra a párbeszédre utal, amely a BBC számára készített 6 részes tévésorozat utolsó részében hangzott el.
Ebben Ford Prefect így szót:
„Olvastam egy hetedik dimenzióbeli bolygóról, amit intergalaktikus biliárd golyónak használtak és egyszer belelökték egy fekete lyukba. Tíz milliárdan haltak meg.”
A film alapja egy képregény, ami jóval sötétebb és komorabb is: A Men in Black eredetileg képregény, amit Lowell Cunningham készített és kezdetben az Aircel Comics kiadásában jelent meg, majd átkerült a Marvelhez.
Az első szám 1990 januárjában jelent meg, majd ezt követte még kettő ugyanabban az évben, 1991-ben pedig még három füzet született. A képregény azonban nemcsak koncepciójában, hanem hangvételében is különbözik a filmtől, ugyanis távolról sem olyan könnyed, laza és humoros, mint a vígjáték, hanem kimondottan sötét és ijesztő.
A képregény főhősei nemcsak idegenekkel, hanem más természetfeletti lényekkel, például farkasemberekkel, zombikkal, vámpírokkal és démonokkal is harcolnak. Emellett az ügynökök a céljuk és eszközeik terén is sokkal kegyetlenebbek. Az ő küldetésük nem a világ békéjének őrzése, hanem a saját maguk által helyesnek vélt rend fenntartása, aminek érdekében bármilyen eszközt hajlandóak bevetni, így attól sem riadnak vissza, hogy megöljék a szemtanúkat.
Edgar karakterének megalkotásához több órányi ismeretterjesztő film és egy pár térdvédő is kellett: J és K ügynök mellett a Vincent D’Onofrio által alakított Edgar a harmadik legfontosabb szereplője a filmnek. Annak érdekében, hogy a lehető legjobban felkészüljön a szerepre D’Onofrio rengeteg ismeretterjesztő filmet nézett rovarokról, bár azokat nagyon unta.
A rovarok tanulmányozásának köszönhetően jött az ötlet, hogy a színész viseljen kosaras térdvédőket és kötözzék le a bokáit, aminek eredményeként D’Onofrio nem tudta behajlítani a térdét és mozgatni a bokáját, tehát a mozgása merev lett.
A karakter beszédmódját és hangját két klasszikus film és színész ihlette. Az egyik George C. Scott volt az 1964-es Dr. Strangelove-ból, a másik John Huston az 1974-es Kínai negyedből.
(Forrás: hu.ign.com)
Legutóbbi hozzászólások