Régi híres filmek, amelyek a politikai korrektség, a diverzitás és az egyenlőség miatt ma már kicsapnák a biztosítékot.Transformers: A bukottak bosszúja: A Michael Bay rendezései közül nemcsak a Bad Bays 2 csapná ki a biztosítékot sokaknál, ha ma mutatnák be a mozikban, hanem a Transformers: A bukottak bosszúja is, ugyanis ebben a filmben szerepel a laza, vicces, gettós szlengen beszélő, idiótán viselkedő Mudflap és Skid, tehát a két elképesztően sztereotipikusan feketeként viselkedő robot.

Gengszter románc: Már a megjelenése idején is katasztrófa volt a Gengszter románc, ami a bemutatója idején kitűnt is abból a szempontból, hogy elképesztő mértékben jelent meg benne a homofóbia.

Elég csak megemlíteni, hogy Ben Affleck karaktere botrányos homofób viccekkel „terelte vissza” Jennifer Lopez leszbikus karakterét a „jó útra”. Ennél is durvább, hogy a befolyásos szövetségi ügyész szellemi fogyatékos öcsének betegségét úgy akarták érthetővé tenni a közönség számára, hogy trágárságokat kiabál és furcsán viselkedik.

Dumbo: Azt gondolhatnánk, hogy egy olyan ártatlan gyerekmesében, mint a Dumbo biztos, hogy nincs semmi sértő, hiszen a kis elefánt története a hitről és a reményről szól, ám utólag kiderült, hogy akad benne néhány etnikai sztereotípia.

Ilyen például a Song of the Roustabouts című dal, ami akkor hallható, amikor arctalan, tehát személytelen fekete munkások énekelve állítják fel a cirkusz tetejét. A dal így szól: „Szolgálunk, míg meg nem halunk, Boldog szívű munkások vagyunk (…) Dolgozzatok csak tovább, Hagyjátok abba a lógást, Húzd meg a kötelet, te szőrös majom!”

Feketék fehéren: Két fekete FBI-ügynök úgy próbálja megoldani a híres emberek elrablásának ügyét, hogy beöltöznek a világ legklisésebb tinédzserlányainak, tehát hófehérbőrrel, platina szőke hajjal, rózsaszín ruhában épülnek be, és a 2000-es évek leggagyibb dalait hamisan énekelve próbálják megoldani az ügyet.

Korai James Bond-filmek: Ian Fleming James Bond-regényeiből a mai napig készülnek új filmek, ám a franchise első darabjaiban bőven akadnak olyan pillanatok, amelyek miatt napjainkban kikezdenék a 007-es ügynököt.

Erre jó példa az 1964-es Goldfinger, amelyben súlyos nőgyűlölő jelenetek láthatóak, vagy az 1973-as Élni és halni hagyni, amiben a fekete karaktereket karikatúraszerűen ábrázolták, abba belegyúrva az összes sztereotipikus jellemzőt.

Álom luxuskivitelben: A csodálatos Audrey Hepburn játszotta a főszerepet a Truman Capote novellájának adaptációjában, amivel Blake Edwards beírta magát a Hollywood nagyjainak sorába. Az Álom luxuskivitelben klasszikussá vált, viszont a rajongók és a kritikusok is megfeledkeztek egy részletről, ami miatt ma már kikezdenék ezt a nagyon elegáns, kosztümös filmet, ez pedig nem más, mint Holly Golightly japán szomszédja, Mr. Yunioshi.

Napjainkban már sokan felháborodnának az elképesztően sztereotipikus, nevetséges karakter láttán, akit Mickey Rooney alakított pocsék akcentussal, műfogsorral és sárgára maszkírozott fejjel. Ez az oka annak, hogy ma már sokan másképpen tekintenek az Álom luxuskivitelre, amit sok helyen többé nem vetítenek.

Rooney, akinek korábbi játékát manapság rasszistának és etikailag sértőnek nevezik a kritikák, így nyilatkozott 2008-ban a filmmel kapcsolatban:

„A szívem szakad meg. Ha akkor tudom, hogy az emberek ennyire megsértődnek, akkor nem vállaltam voltam el a szerepet.”

Bad Boys 2: A még nagyon fiatal Will Smith karrierjében a Bad Boys volt az a film, amely elindította a filmsztárság felé, ám ha napjainkba mutatnák be ezt a filmet, akkor inkább bukást, mint hírnevet hozna a színésznek.

A Bad Boys elég sokkolóan áll hozzá az emberi élet értékéhez. A második rész egyik legismertebb jelenetén, melyben Will Smith és Martin Lawrence karaktere aláz homofób viccekkel és rasszista megjegyzésekkel egy tinédzser srácot, aki csak Lawrence karakterének lányát szeretné randevúra vinni, sokan felháborodnának, ha ma mutatnák be a mozikban a filmet. Egy másik jelenetben egy meztelen női holttest mellett sütnek el ortó poénokat a főszereplők.

Fehér feketében: A főhős egy gazdag fehér tinédzser, aki „barnító tablettákat” szed azért, hogy megkapja azt a harvardi ösztöndíjat, amire csak afroamerikai hallgatók jogosultak. A film akár elgondolkodtató szatíra is lehetett volna a társadalmi különbségekről, de ez nem valósult meg a túljátszott, mesterkélt, sztereotípiákkal teli karakterek miatt.

(Forrás: noizz.hu)