Szubjektív lista az év tíz leggyengébb alkotásáról.X-Men: Sötét Főnix (Dark Phoenix): Talán a stáb már érezte, hogy a Fox stúdió a végét járja, vagy Bryan Singer viharos távozása viselte meg jobban az alkotókat, de az biztos, hogy a Sötét Főnix ahelyett, hogy egy nagyszabású, érzelmileg és narratív tekintetben is kielégítő zárása lett volna a mutánsmesének, inkább egy unalmas, felejthető film lett, aminél még Az ellenállás vége is jobb szórakozást nyújtott.

BrightBurn: A lángoló fiú (BrightBurn): Habár James Gunn nevével fémjelzett, valójában csak érintőlegesen van köze a filmhez, ami azon hasalt el, hogy nagyot ígért, aminek aztán nem tudott megfelelni.

Leírva jól hangzott, hogy mi lenne akkor, ha Superman nem a jó oldalon állna, hanem inkább egy pszichopata gyilkos lenne belőle, ám a kezdő írók és rendezők nem tudtak élvezhető filmet készíteni ebből az elképzelésből.

A BrightBurn 90 perc alatt próbál családi dráma, horror és eredettörténet lenni, de végül mind a három műfajban megbukott.

Kölcsönlakás: „Az év legszexibb vígjátéka”-ként beharangozott film se nem szexi, se nem vígjáték, viszont jó példa arra, hogy egyáltalán nem könnyű komédiát rendezni. A Kölcsönlakás alkotói figyelmen kívül hagyták a humor működéséhez szükséges összes szabályt.

Az oroszlánkirály (The Lion King): Röviden úgy lehetne összefoglalni azt, hogy mi volt a baj Az oroszlánkirállyal, hogy a Disney feláldozta a technológia oltárán az egyik legszerethetőbb történetét. Az oroszlánkirály megfilmesítéséből hiányzik az a szellem és az a lélek, amiért az eredeti filmet olyan sokan megszerették.

Most van most: Egy szökött menyasszony és az őt menekítő taxis története tele van közhelyekkel, vérszegény poénokkal és még annál is gyengébb tanulságokkal, ráadásul a két főszereplő annyira ellenszenves, hogy csak ellenük lehet drukkolni.

Charlie angyalai (Charlie’s Angels): 2019 egyik legnagyobb bukása a Charlie angyalai, aminek rendezőnője, Elizabeth Banks olyannyira ráfeküdt a feminista üzenetek közvetítésére, hogy közben elfelejtette ezek elé helyezni a filmet, amiből hiányzott a karakterek kreativitás, a párbeszédek szellemisége és az akciójelenetek kohéziója.

A kis kedvencek titkos élete 2. (The Secret Life of Pets 2): Egyértelmű volt, hogy nem maradhat folytatás nélkül az elmúlt évek egyik legsikeresebb animációs filmje, de a második rész alapján úgy tűnik, hogy a készítőknek nem volt kedve energiát ölni az új történetbe, ezért három teljesen érdektelen rövidfilmet fűztek össze egy összecsapott főszállal, és elsütötték az első rész legjobb poénjait, csak éppen sokkal fáradtabban.

Szupercella 3.: Az ördögverem (Escape Plan 3: The Extractors): Nehéz elhinni, hogy Sylvester Stallone önként vállalt szerepet a Szupercella filmekben, amelyek esetében a harmadik rész egy fokkal jobb volt, mint a második, de csak azért, mert Stallone nem csak cameózik, az akciójelenetekben pedig végre van egy kis élet.

Vihar előtt (Serenity): Habár még csak 2019 első haváról volt szó, mégis már januárban ki lehetett jelenteni, hogy megérkezett az év egyik legrosszabb filmje, a Vihar előtt, amit Steven Knight erotikus thrillernek álcázott sci-fiként próbált eladni.

A film főszereplői, Matthew McConaughey és Anne Hathaway, nevetségesen közhelyes karaktereket alakítottak, akik kínos fordulat következtében jöttek rá, hogy játékfigurák egy virtuális játékban, amelynek megalkotója így próbálja feldolgozni a traumáit.

Hellboy: Otromba párbeszédek, zavaros cselekmény, nehezen felfogható, öncélúan erőszakos akciójelenetek miatt nevezhető 2019 egyik legrosszabb filmjének a Hellboy, ami esetében az is negatívum, hogy a film értelmi szerzőjének, Mike Mignolának nem sikerült megegyeznie Guillermo del Toróval és Ron Perlmannel arról, hogy befejezzék a megkezdett trilógiájukat.

(Forrás: hu.ign.com)