Ezeket a dolgokat talán nem tudtad a Disney egyik legnépszerűbb meséjéről, aminek élőszereplős változatát már játsszák a mozikban.aladdinJágónak az őt szinkronizáló színész miatt lettek fogai: Will Finn animátor elárulta, hogy Jágó volt az egyetlen madár, akinek teljes emberi fogsort kellett rajzolnia. Ez azért történt így, mert a papagáj a népszerű szinkronszínész-komikus Gilbert Gottfried hangján szólal meg, ha pedig valaki meghallja ezt a hangot, akkor annak azonnal eszébe jutnak a nagy fogak.

Finn azonban leszögezte, hogy nem akarta kifigurázni a humoristát, hanem csak a beszédét és a mozgását próbálta átvenni Jágó alakjához.

Eredetileg teljesen más története lett volna: Az eredeti forgatókönyvben Aladdin fiataabb volt, és az anyjával élt, akit büszkévé akart tenni. Ehhez a koncepcióhoz Proud Of The Boy címmel külön dalt írt Howard Ashman és Alan Menken.

Aladdin társa itt még nem Abu, a majom lett volna, hanem három másik, Babkak, Omar és Kassim. Dzsiniből sem egy lett volna, mert a lámpa mellé elképzeltek egy gyűrűbe zárt dzsinit, akik a mese végén összecsaptak volna.

A tesztvetítések annyira rosszul sikerültek, hogy a forgatókönyvíróknak 8 napon belül új történettel kellett előállniuk. Ekkor született meg a már jól ismert cselekmény.

A karakterek kinézete szándékosan lett mesebeli: Az Aladdin előtti Disney rajzfilm, A szépség és a szörnyeteg esetébe, az animátorok a lehető legélethűbb arcot, testet és mozgást próbáltál megalkotni. Az 1992-es Aladdin esetében már úgy gondolták, hogy a mesebeli világhoz jobban passzolnak az eltúlzott karakterek, egyszerű kétdimenziós formák.

A részleg egyik vezetője, Andreas Deja elárulta, hogy Aladdin alakja tulajdonképpen két összeérő háromszög, amelyek közül az egyik a nadrágja, a másik a mellkas. Jázmin körte- vagy homokóra-alakot kapott, Jafar pedig egy T betű, nagyon vékony test, széles vállakkal.

Robin Williams Dzsinije teljesen újraértelmezte a szinkronszínészet fogalmát: A kilencvenes években még kényszerpályának számított a szinkronszínészet. Ez volt az oka annak, hogy Dzsini alakját kifejezetten Robin Williams-hez írták, ám a Disney felkészült arra is, hogy a komikus nemet mond, ezért B-tervként felmerült Eddie Murphy, John Candy és Steve Martin neve is.

Williams végül meglátta a potenciált a karakterben, és elvállalta a munkát, ami során egyes sorokat húsz különböző karaktert megszemélyesítve is felmondott. A „nincs pótlás, se csere” esetében készült Peter Lorre-, W. C. Fields- és Groucho Marx-féle verzió is, de aztán az utóbbi került a mesébe.

Williams remek munkája, és a Disney-filmek egyre jobb minősége, azt eredményezte, hogy hamarosan senki sem sajnálta le a szinkronszínészek munkáját.

A második rész elkerülte a mozit: 1992-ben nagy sikert aratott az Aladdin első része, ezért a Disney-nél arra gondoltak, hogy vajon az embereket érdekelné-e a folytatás, ha azt nem mutatnák be a mozikba.

Az 1994-ben megjelent Aladdin 2. – Aladdin és Jafar azt bizonyította, hogy a válasz igen, hiszen két éven belül 10 millió példányban adták el a folytatást, ami bekerült a húsz legkeresettebb videós megjelenés közé.

Ez a siker leginkább azért meglepő, mert a folytatásban Dzsini már nem Robin Williams hangján szólalt meg, a kritikusok pedig kifejezetten utálták a rajzfilm folytatását. A Disney ettől kezdve készít a sikeresebb rajzfilmjéhez egy olyan második részt, amit nem mutatnak be a mozik.

(Forrás: hu.ign.com)