Az elmúlt évek legjobb és legrosszabb vizuális effektjei.
A pszichológiában azt a jelenséget nevezik a természetellenesség völgye hatásnak, amikor az ember lát valamit, amivel kapcsolatban olyan érzése támad, hogy valami nem stimmel az adott dologgal. Ez jelentkezik akkor is, amikor a filmekben, a vizuális effektek miatt, egy-egy szereplő látványa zavaró érzést kelt a nézőben.
Íme néhány példa a legjobb és legrosszabb filmes kreálmányokra!
Az egész szereplőgárda (Karácsonyi ének, 2009): Robert Zemeckis utolsó motion capture technológiával készített filmje a Karácsonyi ének, aminek forgatásán a színészek a fejükön kamerával felszerelt sisakokat, az arcukon pontokat viseltek. A végeredmény egy sötét és színtelen film lett.
Hulk (Hulk, 2003): A kritikusok anno nem kímélték Hulkot, akiről azt mondták, hogy inkább agyag-animációra hasonlít, nem CGI-re. Az Eric Bana által életre keltett Hulk nem esik bele a természetellenesség völgyébe, mégis kellemetlen élmény nézni, különösen a mostani Hulkkal összehasonlítva.
A fiatal T-800 (Terminátor: Megváltás 2009): Arnold Schwarzenegger helyett testdublőrrel forgatták le a Terminátor: Megváltás című filmet. Az utómunkálatok során digitális effektekkel foglalkozó szakemberek cserélték le a dublőrt a színészre, akiről Stan Winston stúdiója készített 3D-s élő-vázat még az első Terminátor-film forgatásán, ezért azt fel tudták használni.
Az is nagy szerencse volt, hogy a karakter egy robot, tehát csak kevés arcmozgásra volt szükség. A végeredmény olyan jó lett, hogy a nézők könnyen azt hihetnék, hogy az igazi Schwarzeneggert látják.
Brad Pitt és Cate Blanchett (Benjamin Button különös élete, 2008): Brad Pitt egy sötét szobában állva, a kamerába nézve, így szólt: „Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy nem öregedtem, hanem egyre jobban fiatalodtam?”
A jelenet forgatása közben egy fiatal férfi ült egy székben, fején szoros kék sapkával, amiből csak az arca látszott ki. Egy nő úgy csinált, mintha a férfi haját vágná, miközben némám elmondta azokat a szavakat, amiket korábban Pitt.
Ezután a szakemberek összegyúrták a képeket, hozzáadtak egy nagy adag CGI-maszkolást, és ezzel el is készült Benjamin Button. Más esetben digitálisan eltávolítottak néhány ráncot és logó bőrrészt Pitt és Cate Blanchett arcáról, hogy fiatalabbnak nézzenek ki.
Az egész szereplőgárda (Beowulf – Legendák lovagja, 2007): A Beowulf-adaptációban a színészek vicces gömbökkel teleaggatott testkosztümöt viseltek, az arcukra kis pontokat tettek, amiket különböző vezetékek kötöttek össze.
A végeredmény realisztikus, de ez rosszul sült el, mert a Beowulf – Legendák lovagja kifejezetten nyomasztó film a középkori-atmoszféra miatt, ráadásul a ronda kastélyok és szörnyek a látványt is tönkreteszik.
Rachael (Szárnyas fejvadász 2049, 2017): Rachael esetében, nem könnyű megmondani, hogy mikor látható az igazi színész és mikor a CGI. A Szárnyas fejvadász 2049-ben látható bravúrt úgy hozta össze a Moving Picture Company nevű, vizuális effektekkel foglalkozó stúdió, hogy az eredeti film jelenteit összemosták egy digitális klónnal, a forgatáson pedig egy Loren Peta nevű testdublőr játszotta el a jeleneteket.
Peta és Young arcjátékát digitálisan rögzítették, a szöveget pedig Young mondta fel. Rachael alakja olyan valóságos lett, hogy egy pillanatra a nézők is azt hihették, hogy az igazi karaktert látják.
(Forrás: hu.ign.com)
Legutóbbi hozzászólások