Felismerhetetlenségig elmaszkírozott színészek.
Doug Jones – A faun labirintusa (2006): A faun labirintusa azonban Jones minden korábbi filmjét felülmúlta a maszkok komplexitása szempontjából, ráadásul a színész két fantázialényt keltett életre, ugyanis ő volt a címszereplő El Fauno és a Sápadt ember is. A maszkokat órákig tartott feladni a színészre, ám a legbonyolultabb az El Fauno-jelmez volt, mert annak már a fejrésze is komplex és méretes volt.
Orson Welles – A gonosz érintése (1958): Az öntörvényű rendező, Orson Welles teljes kontrollt gyakorolt a filmjei felett. Sokszor nem csupán írta és rendezte a filmeket, hanem a főszerepet is eljátszotta, ráadásul képes volt teljes átalakuláson átesni, ha ezt követelte tőle a szerep.
A gonosz érintése esetében Welles egy arrogáns, korrupt, mégis kiváló rendőrnyomozót alakított. A Welles által eljátszott Quinlan a Charlton Heston által eljátszott jóképű főhős tökéletes antitézise, ami sokban köszönhető annak a jelmeznek és maszknak, ami 20 évvel öregebbé, és 30 kilóval kövérebbé tette a színész-rendezőt, akire állítólag naponta több órán keresztül pakolták a protéziseket.
Charlize Theron – A rém (2003): A színésznő nemcsak az alakításával, hanem a külsejével is képes volt azonosulni Aileen Wuornosszal, azzal az antiszociális sorozatgyilkossal, aki a valóságban is létezett.
A karakter miatt Theron több, mint 13 kilót hízott, leborotválta a szemöldökét és fogprotézist helyezett be, hogy autentikusan nézzen ki. A színésznő elképesztő átalakulását Oscar-díjjal jutalmazták.
Anthony Hopkins – Hitchcock (2012): A Sacha Gervasi által készített életrajzi filmben változott át Sir Anthony Hopkins a legendás Psycho rendezőjévé. A maszkmestereknek sok dolguk volt Hopkinsszal.
Mivel a színész a film előtt fogyott, ezért megoldást kellett találni arra, hogy testesebbnek tűnjön, ugyanis köztudott, hogy Hitchcock próbált fogyni, mégis testes maradt. A problémát bőrruhával, álhassal, kerek tokával oldották meg.
John Hurt – Az elefántember (1980): David Lynch mindig is híres volt arról, hogy szeretett elszórakozni a díszletetekkel és a jelmezekkel, ezért hozzá az olyan filmek passzoltak, amelyek esetében kiélhette az elborult fantáziáját a karakterek és szürreális világok megteremtésében.
Az elefántember esetében a rendező nem kapott teljes szabadságot, ráadásul a Lynch és Anthony Hopkins közti nézeteltérés is nehezítette a forgatást. Mindezek miatt hatalmas bukás is lehetett volna a tragikus sorsú, torz emberről szóló film, ám az mégis meghozta a sikert a címszerepet alakító John Hurt számára. A színész elefántemberré változtatása 7-8 óra sminkelést és maszkolást vett igénybe.
Ian McDiarmid – Star Wars-filmek: Talán még a Star Wars rajongókat is meglepetésként érte, hogy Ian McDiarmid nemcsak a Star Wars előzménytrilógiájában keltette életre Palpatine-t, hanem már A Jedi visszatér című részben is ő alakította az uralkodót.
1983-ban a maszkmesterek csak McDiarmid arcát és nyakát fedték be Palpatine torz külsejével, ugyanis a hatodik Star Wars filmben szinte végig fekete köpenyben és csuklyában szerepelt a császár, tehát pénzkidobás lett volna ennél komolyabb maszkot készíteni neki.
A Sithek bosszúja esetében már más volt a helyzet, mert amikor Mace Windu visszahárítja Palpatine villámait, akkor azok megégetik a karakter arcát. Az új Palpatine-maszkot eleinte két és fél órán át tartott felhelyezni.
Eddie Murphy – Amerikába jöttem (1988), A bölcsek kövére (1996), Norbit (2007): Eddie Murphy rengeteg filmmel bizonyította, hogy szeret egyszerre több karaktert eljátszani ugyanabban a filmben, ebben pedig állandó partnere, Rick Baker maszkmester segítette.
A színész az 1995-ös Vámpír Brooklynban és a 2007-es Norbitban három, az Amerikába jöttemben négy, a Bölcsek kövére első részében hét, míg a második részben nyolc különböző karaktert keltett életre.
(Forrás: hu.ign.com)
Legutóbbi hozzászólások