Szubjektív lista 2018 csalódást keltő filmjeiről.
Ghost Land – A rettegés háza (Ghost Land): Pascal Laugier rendezésében készült a Ghost Land – A rettegés háza, ezért az, akik már ismerte Laugier korábbi munkáit, sokkot és fordulatokat várt, ám ehelyett csak a béna trükkök és vacak maszkok okozhattak döbbenetet.
Tűzgyűrű: Lázadás (Pacific Rim: Uprising): Hiába veszi fel a harcot a sok és nagyobb kaidzsu a jobb és menőbb robotokkal szemben, mert a mozgásuk kimerül a cirkuszi akrobatikában. Emellett a harsány pilóták kiölik a drámát a filmből.
Slender Man: Az ismeretlen rém (Slender Man): Aki ijesztő horrorra számított, az nagyot csalódhatott, ugyanis a alkotók nem az ijesztgetésre mentek rá, hanem arra, hogy minél jobban összekutyulják az interneten keringő legendát. Az eredményből jól látszik, hogy a színészek és az alkotók sem tudták, hogy mit csinálnak.
Peppermint: A bosszú angyala (Peppermint): Pierre Morel egy hétköznapi háziasszonyból próbált akcióhőst faragni, miután családi tragédia érte a nőt. A film egyik jelenetében a Jennifer Garner által alakított főszereplő, Riley North még a szomszédjától is megijed, majd a következő pillanatban már kartelltagokat gyilkol.
Amikor egy FBI-ügynök arról beszél, hogy Riley álcázás nagymesterévé vált, akkor az ipari kamera felvételén jól látszik, hogy a nő mindenféle álca nélkül hatol be a fegyverraktárba.
Taxi 5. (Taxi 5): Az eredeti páros és koncepció nélküli ötödik rész lehetett volna egy jó újrakezdés, de ehelyett béna akcióval, kínos poénokkal és rémes forgatókönyvvel szúrták ki a nézők szemét.
Robin Hood: Újabb bőrt próbáltak meg lehúzni Robin Hood legendájáról, ám kár volt erőltetni, mert ezt a filmet még Nottingham seriffjét játszó Ben Mendelsohn beszólásai sem menthették meg attól, hogy 2018 egyik legrosszabb alkotása legyen.
The Cloverfield Paradox: Zavarós, unalmas Interstellar-másolat lett The Cloverfield Paradoxból, amiben idegesít hősök kínlódtak egy űrállomáson, különböző dimenziókban. A lezárásból hiányzott a jól kitalált fordulat. Ehelyett a nézőnek egy izzadságszagú összefonódással kellett beérnie.
A partiállat (Life of the Party): Van, aki szereti, más ki nem állhatja Melissa McCarthy stílusát, ám azt el kell ismerni, hogy a Koszorúslányokban, a Női szervekben és A kémben jól működött a nagyszájú improvizációja.
A partiállat azonban nem az első bizonyítéka annak, hogy a színésznő jobban járna, ha nem dolgozna együtt a rendező férjével, Ben Falcone-nal. Ebben a komédiában, mintha megszűnt volna McCarthy humorérzéke, ráadásul a filmet telenyomták arcpirítóan kínos, ízléstelen poénokkal.
Szupercella 2.: Hades (Escape Plan 2: Hades): Az első rész után az olcsó folytatás legfeljebb azért maradhat emlékezetes, mert a pocsék rendezés, szörnyű párbeszédek és az általános olcsóság egy élere szóló traumát okozott azoknak a nézőknek, akik nem álltak fel a film közepén és hagyták el a mozit, hanem végignézték a Szupercella második részét.
Valami Amerika 3.: Annak ellenére az év legsikeresebb magyar filmje, hogy teljesen feladta a valaha volt önbecsülését. Az olcsó poénokkal operáló harmadik részben kifogásolható, hogy kötelezően meleg szerepet erőltettek a jobb sorsa érdemes színészekre, míg másokból komplett hülyét csináltak.
(Forrás: hu.ign.com)
Legutóbbi hozzászólások