Nemcsak ma készítenek remake filmeket Hollywoodban.
Ha valaki úgy akar moziba menni, hogy valami eredeti filmet lásson, akkor nincs könnyű dolga, hiszen napjainkban aranykorát éli a remake, a folytatások és a spinoffok. A filmek újrafeldolgozása azonban távolról sem mai találmány, hiszen Hollywoodban mindig szerették néhány évtizeddel később elővenni a sikerfilmeket, amiket a rendezők átdolgoztak, és újra eladtak a nézőknek.
Még mielőtt bárki elítélné ezért a filmeseket, el kell árulni, hogy néhány esetben a remake volt olyan jó, vagy talán jobb is, mint az eredetije.
Egy maréknyi dollárért (Per un pugno di dollari, 1964): Az Egy maréknyi dollárért több okból kifolyólag is meghatározó darabja a filmtörténelemnek. Egyfelől ennek köszönhetően indult be az olasz westernfilmek „tömeggyártása”. Másfelől ez a film tette híressé Clint Eastwoodot, aki addig csak egy alig ismert tévészínész volt.
Az Egy maréknyi dollárért nem hivatalos remake, ugyanis Leone és a producerek nem fizettek jogdíjat Kuroszaváéknak. Amikor a japánok pereskedni kezdtek, akkor Leone egyszerűen letagadta, hogy a filmjének bármi köze lenne A testőrhöz.
Ha azonban valaki látta a két filmet, akkor az tudja, hogy mennyire hasonlít egymáshoz a két alkotás. Végül az olasz rendező és a Kuroszaváék peren kívül megegyeztek.
A máltai sólyom (The Maltese Falcon, 1941): Több okból is a hollywoodi filmtörténelem egyik legmeghatározóbb alkotása A máltai sólyom. Egyfelől ez az alkotás hozta meg az áttörést Humphrey Bogart számára, aki korábban csak mellékszerepekben volt látható.
Másfelől A máltai sólyom, ami Dashiell Hammett azonos című regényének harmadik feldolgozása volt, a noir műfaj kiindulópontja. Állítólag Howard Hawks tanácsolta az első filmes John Hustonnak, hogy a Hammet-regény újabb feldolgozásával mutatkozzon be.
A legenda szerint Hawks annyira jónak tartotta Hammet dialógusait, hogy azt mondta Hustonnak, hogy azokat változtatás nélkül emelje át a forgatókönyvbe. Huston megfogadta a tanácsot, amit nagyon jól tett.
A nagy sztori (His Girl Friday, 1940): A filmtörténelem egyik klasszikusa A nagy sztori, amit kevés magyar néző ismer. Howard Hawks egyik legviccesebb alkotása egy elképesztő tempójú újságíró-komédia, amiben rekordgyorsasággal repkednek a jobbnál jobb poénok, ráadásul olyan hollywoodi sztároktól, mint például Cary Grant.
Hawk egyik legjobb munkája azonban remake, ugyanis A nagy sztori eredetije a Lewis Milestone által rendezett The Front Page, amit 1931-ben mutattak be. A mendemonda szerint Hawksnak nagyon megtetszett a történet, ám úgy gondolta, hogy az sokkal viccesebb lenne, hogy nő alakítaná a főszerepet, aki a Grant által alakított főszerkesztő exe.
A legendás rendező nem is sejtette, hogy ezzel akaratlanul megalapozza napjaink egyik hollywoodi trendjét, tehát tulajdonképpen egy női remake-et készített.
A légy (The Fly, 1986): Vincent Price játszotta a főszerepet A légy 1958-as verziójában, ami abban a korban kimagasló sci-fi-horrornak számított. A történetből David Cronenberg készített remake-t 1986-ban.
A film egy feltalálóról szól, aki teleportáló gépen dolgozik. Amikor a főszereplő önmagán szeretné tesztelni a masinát, akkor berepül mellé egy légy, ami miatt a kísérlet katasztrófába torkollik. Az eredeti filmben a feltaláló egyfajta légyemberré változik.
Ezzel szemben a remake-ben eleinte semmit sem vesz észre a változásból a főhős, aki azt hiszi, hogy minden rendben ment, ám lassacskán átalakul a teste, egy ponton pedig eljut oda, ahova Cronenberg horrorja.
Az 1986-os film egyfelől a gyomorforgató trükkfelvételek miatt maradt emlékezetes, másfelől A légy minden idők egyik legfelkavaróbb horrorfilmje, amiből a szerelmi tragédiát sem hagyták ki.
(Forrás: nlcafe.hu)
Legutóbbi hozzászólások