A magyar irodalom három legkülönlegesebb barátsága.Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes: Kosztolányi és Karinthy azután kötött barátságot, hogy Kosztolányi otthagyta az egyetemet. Ahogy akkoriban minden jelentős művész, úgy ők is kávéházakban töltötték az idejük nagy részét és írtak.

A két barát cselszövéseiről és bolondozásairól rengeteg anekdotát ismerünk. Ismert például, hogy szívesen beszélgettek utcalányokkal, telefonbetyárkodtak, egy időben pedig gyakran kaptak röhögőgörcsöt a temetéseken.

Ha nem volt jobb ötletük, akkor Kosztolányi így szólt a cimborájához:

„Akármit mondsz, akármit írsz, te fogsz előbb meghalni.”

Karinthy erre mindig azt válaszolta, hogy Kosztolányi fog előbb meghalni, majd a „vitát” Karinthy zárta le azzal, hogy: „Fogadjunk egy tízesbe. Ha te halsz meg előbb, adsz nekem egy tízest.”

Kettejük barátsága annyira szoros volt, hogy nem egyszer összekeverték őket. Kosztolányi egyszer verset is írt a barátjának, ami a Nyár, nyár, nyár címet kapta. A költemény nem sejtett semmi heccet, legalábbis akkor, ha az olvasó figyelmen kívül hagyja az ajánlás utasításait, miszerint össze kell olvasni a sorok első betűjét, amiből ez jön ki: Nyald ki a seggem, Karinthy.

Kosztolányi és Karinthy 51 évesen, két év különbséggel halt meg.

Babits Mihály és Szabó Lőrinc: Szabó Lőrinc személyesen kereste fel az első verseivel a Nyugat főszerkesztőjét, a nála 17 évvel idősebb Babits Mihályt, aki a versek azonnali közlése helyett inkább bevezette a magyar irodalomba az ifjú költőt, akinek a mestere lett. Kettejük barátsága olyan erős lett, hogy úgy döntöttek, összeköltöznek azzal a feltétellel, hogy Szabó Lőrinc a lakhatásért cserében titkári feladatokat lát el a mentora mellett.

Hamarosan a két költő nem csak a lakáson osztozott, ugyanis 1919-ben megjelent náluk Tanner Ilona a verseivel. Babits nyomban a titkárához küldte a 21 éves lányt, akivel Szabó Lőrinc szívesen foglalkozott, és nem sokkal később a kezét is megkérte.

A pár gyakran elhívta a programjaikra Babitsot, aki ebben az időben próbálta túltenni magát a Csinszkával való szakításán. Egy nap aztán Szabó Lőrinc azzal kereste meg a menyasszonyát, hogy kijelentette, mostantól nem ő, hanem Babits a vőlegénye.

A legmeglepőbb, hogy Tanner Ilona, a későbbi Török Sophie, ráállt a cserére. Az esküvő után azonban hármójuk kapcsolata nem volt a régi, Szabó Lőrinc és Babits Mihály barátsága tönkrement,

Petőfi Sándor és Arany János: A magyar irodalomban legendás Petőfi Sándor és Arany János barátsága, de nemcsak azért, mert koruk két kiemelkedő alakjáról van szó, hanem azért is, mert sok közös volt kettőjükben.

Ilyen közös vonás volt az, hogy mind a ketten kései gyerekek voltak, korán függetlenné váltak, kipróbálták a vándorszínészkedést és elneveztek róluk egy-egy kisbolygót. Ugyanakkor a barátságuk csupán két és fél évig tarthatott.

A magyar irodalom két híres alakja a Kisfaludy Társaság 1846-os pályázatának köszönhetően ismerhette meg egymást, ugyanis ezen Arany Toldija akkora sikert aratott, hogy a zsűri úgy döntött, hogy nem 15, hanem 20 arany lesz a fődíj.

Néhány hónappal később, 1847 februárjában, az akkor már befutott Petőfi levelet írt Aranynak, hogy őt és a Toldit méltassa, annak reményében, hogy barátok lehetnek, valamint elküldte az Arany Jánoshoz című költeményét.

Arany azonnal visszaírt, és a Válasz Petőfi Sándornak című versével hálálta meg a kedvességét. A következő levélváltásban már tegezni kezdték egymást. A két költő igazán kreatívan variálta a megszólításokat, amelyek között előfordult az aranyok Aranya, imádott Jankóm, „Aranyos” szájú szent „János” és a bájdús Jankóm is. Petőfi az utolsó levelét 1849. július 11-én adta fel, húsz nappal a feltételezett halála előtt.

Állítólag Arany 33 évvel későbbi halálához köze volt Petőfinek, ugyanis a költő egy Petőfi-szobor avatásán fázhatott meg, ami tüdőgyulladáshoz vezetett.

(Forrás: divany.hu)