A XX. század legnagyobb átverései, amelyekről nehéz volt kideríteni, hogy csak hoaxok.Ern MalleyErn Malley: Az 1918-ban született Ern Malley, a szerencsétlen, életében soha fel nem fedezett költő. Az apja halála után Malley Ausztráliába kényszerült a nővérével. Később az anyja is meghalt, Malley pedig kibukott az iskolába, mert dolgoznia kellett.

Az 1943-ban meghalt Malley olyan verseket írt, amelyekben a saját halandóságával nézett szembe, olyan hétköznapi stílusban, ami sokakat megérintett. Egy magazin szerkesztője felfigyelt Malley munkásságára és egy egész számot szánt a verseknek.

A költeményekben sok volt a trágár kifejezés, ezért rendőrségi ügy lett belőle. Csak a bírósági tárgyalásokon derült ki, hogy Malley nem létezik, ugyanis Harold Stewart és James McAuley, a Sydney-i Egyetemen végzett két férfi írta a verseket, akik így akarták megmenteni a hanyatló kortárs költészetet.

A feloldódó fürdőruha: A 1920-as években bejárta a francia sajtót az a hír, amely arról számolt be, hogy a Riviérán nyaral egy brit milliomos, aki olyan fürdőruhát adott a nőknek, amely a sós vízben feloldódik. A sztori a 30-as és a 60-as években visszatért, de soha senki nem látta azt az anyagot, amiből sós vízben oldódó fürdőruha készülhetne.

Kopaszkór: 1926 körül az Amerikában élő férfiak milliói kezdtek rettegni, amikor az újságokban megjelent, hogy egy olyan kór terjed Pennsylvaniában, ami kopaszodást okoz a férfiaknál.

Több helyen az is megjelent, hogy az államhoz tartozó Kittanning városban háromszáz 19-30 év közötti férfinak hullott ki minden szál haja. A hírből annyi igaz volt, hogy valóban akadt néhány tucat férfi, akinek akkoriban kihullott a haj, de nem voltak annyira sokan, mint az az újságokban megjelent.

A Chesterfield-lepra: 1934-ben terjedt el az a hír, amely szerint a Chesterfield leprásokat alkalmaz a virginiai gyárában. A helyi polgármester vizsgálatot indított, ami megállapította, hogy szó sincs arról, hogy leprások készítenék a cigarettákat, ám ez sem segített a cégen, ami a következő tíz évben nem győzte szajkózni, hogy a világ legtisztább és legkorszerűbb technológiájával dolgoznak.

Eltűnt Vivaldi-darabok: Az 1910-es években indult európai turnéra Fritz Kreisler amerikai hegedűművész, aki a koncertjein a saját szerzeményeit vegyítette a klasszikus darabokkal. A kritikusoknak nem szerették Kreisler stílusát, mert szerintük a hegedűművész becsmérelte a nagy öregek munkáját.

Kreisler később azt állította, hogy egy kolostorban olyan Vivaldi-kottákat talált, amelyek eddig rejtve voltak a világ elől. Amikor ezeket vitte színpadra, akkor a kritikusok már imádták a művészt.

Kreisler a 60. születésnapján bevallotta, hogy ő írta a kottákat, amikről azért állította, hogy Vivaldi alkotásai, mert szerette volna végre a saját darabjait játszani a színpadon, ám erre nem talált más megoldást.

Hamis fotók az I. Világháborúból: Rengeteg légifelvétel került elő az I. Világháború után. A fotók nagy részét Wesley David Archer készítette. A volt katona még könyvet is kiadott a gyűjteményéről, de csak név nélkül, mert sok szabályt megszegett a hadseregben azzal, hogy nyilvánosságra hozta a felvételeket.

Archer tényleg szolgált a amerikai hadseregben 1920-ig, de a brit kiküldetéséről való hazatérése után filmesként és modellezőként kezdett dolgozni. A férfi minden képét saját maga hamisította.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)