Mindenki átesik a következő szakaszokon az élete során.Bárcsak az enyém lehetne: Amikor megismerünk valakit, akkor zavaros érzés kerít a hatalmába. Melegséget érzünk, pedig csak annyi történt, hogy összetalálkozott a tekintetünk az illetővel. Ilyenkor jön az aggódás, hogy vajon kölcsönös-e az érzés.
Tényleg szeretem: A futó pillantások, apró mosoly, kétértelmű megjegyzések mind azt jelzik, hogy nem vagyunk közömbösek egymás számára a kiszemeltünkkel, ám most már ideje, hogy valamelyikünk megtegye az első lépést. Várjuk meg, hogy milyen eredményt érünk el a kezdeményezéssel, mert csak elüldözzük a kiszemeltünket, ha rárontunk!
Megőrülök érte: Egyre komolyabbak az érzelmek, aminek hatására többet gondolunk az illetőre, nincs étvágyunk, a gondolataink állandóan elkalandoznak, nem tudunk a feladatunkra koncentrálni.
Amíg nem esünk át a találkákon, addig maradjunk természetesek, és ne terheljük a környezetünket azzal, hogy csak a kiszemeltünkről beszélünk, mert a végén mindenki kerülni fogja a társaságunkat.
Az a bizonyos randevú: Eljön az első randevú ideje, amely során egyetlen másodperces csendet is óráknak érzünk, ráadásul nem merünk megszólalni, a másik szemébe nézni, magunkban pedig azt kívánjuk, hogy inkább maradtunk volna otthon.
Ezen a helyzeten azzal segíthetünk, ha arra gondolunk, hogy a partnerünk is hasonló lelkiállapotban van, tehát nincs miért aggódnunk. Kérdezzünk a partnerünk életéről, a kedvenc ételéről, szabadidős tevékenységéről, vagy bármiről.
Az első csók: Az első randevú vége felé közeledve egyre inkább az járhat a fejünkben, hogy lesz-e első csók. Vajon kellemes lesz? Meglesz az összhang? Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy a partnerünk megteszi az első lépést, akkor kezdeményezzünk! Adjunk puszit az arcára, vagy a szájára, mert lehet, hogy ezt jelnek veszi, és jön a valódi csók.
Örökké szeretni fogom: Ebben a szakaszban úgy érezzük, hogy ez nem egy rövidke kaland, hanem ő az igazi, akit soha nem engedünk el, akivel az életünk összes percét meg akarjuk osztani. Rajta kívül senki és semmi nem érdekel. Próbáljunk minél több időt a párunkkal tölteni, élvezzük ki az együtt töltött perceket, de soha ne felejtsük el, hogy így, vagy úgy, de egyszer minden véget ér!Azt hittem, örökké szeretni fog: Ez a szakítás lépcsőfoka. Ha ez bekövetkezik, akkor álljunk ellen a kísértésnek, és ne hívjuk fel a volt párunkat! Ne könyörögjünk, hogy visszafogadjon, hanem fogadjuk el, hogy a fájdalom elkerülhetetlen, de nem fog örökké tartani. Találjunk vissza önmagunkhoz, gondoljunk az élet örömeire, foglaljuk el magunkat, és ne üljünk otthon egyedül!
Képtelen vagyok elfelejteni: Néhány nap, hét, esetleg hónap után se tudjuk kiverni a fejünkből a volt szerelmünket, akinek volt ideje átgondolni a szakítás okát, úgyhogy most felhívhatjuk, hátha sikerül kibékülni.
Küldjünk egy e-mailt, SMS-t neki, amiben leírjuk, hogy talán butaságot követtünk el, olyasmit vágtunk egymás fejéhez, amit nem kellett volna, de tehetnénk egy próbát, és átbeszélhetnénk a dolgot, mert most már tiszta fejjel tudunk gondolkodni.
Amennyiben neki is fáj a szakítás, akkor lecsap a lehetőségre. Ha hidegen hagyja az ajánlat, akkor megnyugszunk, hogy mindent megpróbáltunk, és a kudarc ellenére se kerültünk megalázó helyzetbe.
Jaj, csak ne legyek egyedül: Foglalkozzunk magunkkal, szórakozzunk, kapcsolódjunk ki a barátainkkal, lepjük meg magunkat valami aprósággal, sportoljunk, változtassunk valamit a külsőnkön. Meg kell tanulnunk újra szeretni, ha jövőben hódítani akarunk.
Készen egy új szerelemre: Megint érezzük azt a melegséget, ha összeakad valakivel a tekintetünk. Vegyünk egy mély lélegzetet, és dobjuk be magunkat, hiszen örülnünk kell, amiért máris vonzódni kezdünk valakihez.
(Forrás: noiportal.hu)
Legutóbbi hozzászólások