A gyengébbik nem hangosabban ad hangot a dühének, mint az urak.
Megítélés kérdése, hogy melyik nem a hisztisebb, hiszen a nők sokszor olyan patáliát csapnak, hogy azt még évek múlva is emlegetjük, míg a férfiak csendben duzzognak, ám gyakrabban, mint a hölgyek.
A férfiak szerint a nők kiváltsága a hisztéria, mert a közhiedelem szerint a gyengébbik nem színpadiasan adja elő, ha valami problémája van, ám ez csak azt jelenti, hogy ők nem restek hangot adni a dühüknek, bár előfordul, hogy ennek néhány tányér látja kárát. Ezzel szemben a férfiak hisztijéről a némaságba burkolózás árulkodik.
Az erősebbik nem sokkal ritkában ereszti ki a haragját, de amikor ez megtörténik, akkor az pusztító lehet, hiszen az ordibálás töréssel-zúzással jár. Lehet, hogy ők azért fojtják el a dühöket, mert tudják, hogy mire képesek azzal, vagy csak cikinek tartják, esetleg jobban szeretik elfojtani az érzéseiket. A férfiak hisztije tehát az elvonulás, esetleg lerészegedés.
Azt, hogy melyik a jobb megoldás, nehéz lenne eldönteni. Az pedig, hogy mennyire viseljük el a párunk hisztijét, nagyban függ attól, hogy mi hogyan kezeljük a dühkitöréseinket. Amennyiben a partnerünk hisztizik, akkor a legjobb az, ha megpróbáljuk megbeszélni vele, hogy mi borította ki. Amennyiben az ordítozó, tányértöréses hiszti jellemző ránk, akkor próbáljunk egy biztonságosabb feszültség levezető módszert találni!
(Forrás: neon.hu)
Legutóbbi hozzászólások