Miért tartanak ki egyesek az olyan férfiak mellett, akik sosem fognak jó útra térni?
A legtöbbünknek elég egyszer megégetnie magát egy rossz fiúval, hogy rájöjjünk, nincs jövője egy ilyen kapcsolatnak, mert sosem fog megváltozni az illető, mi pedig sokkal jobbat érdemlünk.

Erről nem mind gondolkodunk így, hiszen vannak olyanok közöttünk, akik képesek feleségül is menni a rossz fiúkhoz, hogy később keseregjenek amiatt, hogy képtelenek megváltoztatni a párjukat, pedig 20-30 éve még azt hitték, hogy idővel sikerülni fog.

A rossz fiúkhoz elsősorban a kamaszlányoknak van szerencséjük, mert nekik még fogalmuk sincs arról, hogy mit akarnak az élettől. A nagy szerelemmel azonban hirtelen minden új értelmet kap, hiszen az érzelmi és a tenni akarással kapcsolatos energiák célt érnek, s a hormonok miatti kontrollálhatatlan érzések is megtalálják a helyüket.

A kamaszlányok közül azonban a többségnek elég egyszer átélnie, hogy hiába próbálja meg megjavítani az adott fiút, akiről gondoskodik, akinek mindent megbocsát, az végül összetöri a szívét, és otthagyja.

A rossz fiúkhoz több okból vonzódhatunk. Az egyik ilyen az, hogy belénk van kódolva a gondoskodás és nevelés iránti vágy. A rossz fiúk pedig pont azért lettek olyanok, amilyenek, mert nem kapták ezeket meg.

Az ilyen típusú férfi megjavítását, tehát abban látjuk, hogy tőlünk megkapja a gondoskodást, a nevelést, és akkor, néhány évtized múlva, megváltoztathatjuk. Arra, hogy ez nem fog működni, akkor jövünk rá, amikor elcsattan az első pofon, vagy kiderül, hogy a párunk milyen módokon ver át.

A másik ok az, hogy hajlamosak vagyunk istenként nézni azokra a férfiakra, akiknek hatalmas a szívük, életrevalóak, erkölccsel rendelkezőek, de bizonyos szabályokat folyton áthágnak. Ebben az esetben a kérdés az, hogy milyen szabályokat rúg fel az illető, mert az, aki nem etikus az élete egyik területén, az a másikon sem lesz az.

Egy rossz fiú nem éppen monogám típus, pedig képes lehetne rá, elvégre a hűség döntés kérdése, de ez a típus nem a jó döntéseiről híres, hanem éppen az ellenkezőjéről.

Sokan azért is vágyunk ilyen férfira, mert egyfajta megváltót, megmentőt keresünk, és az ilyesmit nem nézzük ki a jó fiúkból, ezért azt várjuk, hogy a rossz típus lesz a mi hősünk, aki megvéd mindentől.

Ebben nagyot tévedünk, mert a valóságban történt valami furcsa a férfiakkal, akik képesek benne ragadni egy rossz kapcsolatban, mert így érzik biztonságosnak.

Régen ez nem így volt, mert anno a nők vágytak biztonságra az utódgondozás miatt. A mai férfiak, tehát el vannak kényeztetve, mert a kényelem biztonsága fontosabb a számukra, mint a „világmegváltó” szerep.

A rossz fiúk mellett való lehorgonyozás azért is jellemző ránk, mert addig várjuk álmaink férfiját, hogy azt vesszük észre, egyre idősebbek vagyunk. Ilyenkor megcsappan az önbizalmunk, és már azt látjuk, hogy 70 éves öregasszonyként, tucatnyi macskával élünk együtt.

Ez a jövőkép sokunknak annyira ijesztő, hogy megelégszünk egy akármilyen férfival. Ezek azok a pasik lesznek, akikkel korábban más nők nem boldogultak.

Az önbizalomhiányon kívül a mazochizmusra is hajlamosak vagyunk, tehát nem magunkat, hanem a férfit szeretjük, s emiatt képesek vagyunk kitartani a rossz fiúk mellett, pedig a józan ész nem ezt diktálja.

A mondás, tehát igaz. Az okos lányok a jó fiúkhoz mennek feleségül, mert nekik van annyi önbizalmuk, ami elég ahhoz, hogy tudják, sokkal jobbat érdemelnek, mint egy szabályszegő, önző, komoly párkapcsolatra alkalmatlan férfi.

(Forrás: bien.hu)