Mint egy tükör, úgy mutatja meg a kedvesünk, hogy milyen berögzült szokásaink, és félelmeink vannak.
A zsák a foltját keresi, ha párkapcsolatról van szó, mert mind a másik felünket keressük, akivel jól megértjük egymást. Ez akkor nem történik meg, ha a párunkkal teljesen egymás ellentételei vagyunk. Abból maximum egy rövid távú kapcsolat lehet.

De nem csak a szerelemben keresünk olyan embert, akivel hasonlítunk egymásra! Elég csak végignéznünk a baráti társaságunkon, és rájövünk, hogy szinte teljesen egyformák vagyunk! Ez nem véletlen, hanem tudomány, hiszen azzal kezdünk el beszélgetni, akivel valamiben egy hullámhosszon vagyunk, tehát tulajdonképpen önmagunkat keressük másokban.

Gondoljuk csak át, hogy a párkapcsolatunkban előfordulnak-e olyan helyzetek, hogy már sokadszorra zördülünk össze egy esemény, viselkedés, gondolat miatt? Ha igen akkor már jó úton haladunk az önismeret felé. Vizsgáljuk meg érzelmi oldalról a kapcsolatunkat, kitérve arra, hogy milyen érzések kapcsolnak a partnerünkhöz, illetve a hétköznapi dolgokat is vegyük górcső alá!

Ha úgy érezzük, hogy napról napra egyre jobban kínlódunk a párunk miatt, mert mindenért ő a hibás, ami most rossz a számunkra, akkor higgadjunk le, tegyük félre a túl egyszerű magyarázatokat, és gondolkodjunk el, hogy tényleg tisztán látjuk-e a helyzetet!

Felejtsük el, hogy mástól várjuk, hogy megváltozzon! Inkább képzeljük magunkat a helyébe, és nézzük meg, hogy ő milyennek lát minket. Ha ez sikerül, akkor rá fogunk jönni, hogy egyikünk sem hibás a kialakult helyzetért, mert befolyásolnak minket az otthonról hozott szokásaink.

A párkapcsolat kiváló eszköz arra, hogy megismerjük a minket irányító, öntudatlan szokásainkat, meggyőződéseinket, elvárásainkat, és az ezekhez köthető érzelmeinket, amelyek alakítják az emberi kapcsolatainkat.

Mindig nehéz szembesülünk saját magunkkal, de ez szükséges, és nagyon hasznos, ha a párunkon keresztül történik, mert esélyünk nyílik arra, hogy mélyebben megismerjük a viselkedésünket, a szülőktől és a társadalomtól kapott szokásainkat, reakcióinkat, és a félelmeinket.

A párunk egyfajta tükörként fogja megmutatni nekünk, hogy melyek azok a szokásaink, amelyeken muszáj változtatnunk. Egy-egy vita során ne arra koncentráljunk, hogy milyen durván vágjunk vissza, hogy mi győzzünk, hanem arra fókuszáljunk, hogy milyen olyan érzések dolgoznak bennünk, amelyek a múltban alakultak ki. Ezek a minták állandóan visszatérnek, ha ugyanabban a vitában találjuk magunkat, ezért kell ezeket kiismerni, hogy megtanuljuk azt, hogy hogyan viselkedjünk másképpen.

Ha valami nem tetszik a párunkban, és szeretnénk, ha változtatna a szóban forgó érzelmen, szokáson, félelmen, akkor valójában bennünk is megvan az a bizonyos dolog, és mi szeretnénk megszabadulni attól.

Amikor sikerült kiismernünk önmagunkat, akkor végre ki tudjuk fejezni a párunk felé azt, hogy mit keresünk, mit hiányolunk. Amikor a párunktól kérjük, hogy valamiben változzon meg, akkor azt azért tesszük, hogy jobban érezzük magunkat, hiszen a társunk az ellenállásainkat, szorongásainkat indítja be a viselkedésével.

Ezek az érzések felelősek azért, hogy nem érezzük jól magunkat az életünkben, hiszen a párunk olyan, valódi, érzéseket hoz a felszínre, ami a legbelsőbb világunkat tükrözi, ezzel pedig segít abban, hogy más szemszögből tekinthessünk önmagunkra.

(Forrás: HarmoNet)