Április 6-át, Vilmos napját a népi megfigyelők fontosnak tartották.

Szent György havának, más néven Szelek havának több napján, így hatodikán is a vidéki gazdák, földművesek figyelték az időjárást, ugyanis ezt termésjósló napnak tartották, különösen az esőt kellett figyelni. A hagyomány szerint, ha ezen a napon esik az eső, akkor keserves, szűk esztendő lesz – vélték a térség több táján, így a Szerémségben. Mondóka is fennmaradt erről a napról: „Vilmos, ne légy olyan nyirkos!”

A szeszélyes áprilist a „hét tél, hét nyár” hónapjának is nevezik, mivel a tikkasztó melegtől a fagyokig, sőt hóesésig bármi előfordulhat. A növények nem mindig tudnak alkalmazkodni az időjárás szélsőségeihez, a gyors változásokhoz. Megfagyhatnak a virágszirmok a fiatal hajtások. Különösen az erősebb hajnali fagyok okozhatnak egész évre ható károkat.

Egy másik népi megfigyelés szerint az áprilisi eső elkergeti a fagyokat, aminek a gazdák örülnek. Ez azonban nem csak erre az egyetlen napra igaz, hanem az áprilisi hónapra. Egyes tájakon pedig a mennydörgésből következettek a jó gabonatermésre. Leginkább a kiszámíthatatlanság jelenti a legnagyobb veszélyt a növényekre. Épp a kiszámíthatatlanság miatt is kevés jeles napot tart számon a népi kalendárium április hónapban.

Áprilisról több időjárással, terméssel kapcsolatos, megfigyelés maradt fenn: április jó, nem jó, vagy áprilisi hó trágyáz, márciusi szalmáz, április hónap, ha nedves, aratás lesz bő és kedves, lucskos áprilist, virágos május és száraz június követ, hideg április, rossz esztendő.

Maga a Vilmos név latin-germán eredetű, jelentése erős akaratú, védelmező. Kedvelt név uralkodó körökben német és angol nyelvterületen. Magyarországon a XIX. század második felében volt a legnépszerűbb.