A veszélyes sportok távolról sem mostani találmány.vízipárbajA történelemben az emberek nem kímélték egymást, ha sportról volt szó, ezért fordulhatott elő, hogy még a focimérkőzés is végződhetett sérüléssel, töréssel, sokszor halállal. Ebből is látszik, hogy az extrém sportok több száz éve léteznek. Most ezek közül ismerhetünk meg néhányat.

Középkori angol foci: Angliában a XIV. század óta volt divat, hogy a fiatalok, főleg keddenként, összegyűlnek és fociznak. A középkori angol focihoz disznóbőrből készült labdát használta, a cél pedig az volt, hogy a csapatok a saját falujukba juttassák el a labdát.

Mivel kemény küzdelemről volt szó, amiben akár több százan is részt vehettek, ezért a kaotikus küzdelemben gyakoriak voltak a sérülések, végtagtörések, de az se ment ritkaságba, hogy egy-két helyi meghalt.

Ősi lovaspóló: Időszámításunk előtt 600 évvel kezdték el gyakorolni a sportot, ami főleg a harcosok körében volt népszerű. A sport nem volt veszélytelen. Manuél császár például agyrázkódást szenvedett a játék közben, míg III. Alexandrosz és egy Trapezunti császár lovaspólózás közben halt meg.

Kocsihajtás: A legsikeresebb és leggazdagabb kocsihajtó Gaius Appuleius Diocles volt. A római nép imádta a kocsihajtást, amire nem egyszer az egész vagyonukat feltették az emberek. A legnagyobb pálya a Circuc Maximus volt, ahol nagyjából 150 ezer néző ülhetett le. A versenyek rendkívül veszélyesek voltak, hiszen sok halálos baleset történt.

Vízi párbaj: A sport a XVII. századi Franciaországban terjedt el a fiatal férfiak körében. A vízi párbaj arról szólt, hogy a házas és egyedülálló férfiak piros és kék csónakba szálltak, majd teljes sebességgel egymásra rontottak. Egy csónakban tíz ember evezett, két kiválasztott pedig „lovag” páncéllal és pajzzsal harcolt. A cél az ellenfél a vízbe lökése volt.

Knattleikr: A vikingektől származik a játék, amiben a játékosok két csapatra oszlottak, majd minden játékos fogott egy ütőt, és labdát vágtak egymáshoz. A labdára nem vonatkoztak szigorú szabályok. Néha köveket, máskor jégdarabokat használtak. A meccs napokig tartott. A játék során bőségesen folyt a vér, sok játékos pedig örökre a földön maradt.

Tűzön járás: Bulgáriában és Görögországban évezredek óta rendeznek tűzön járást, aminek eredeti elnevezése Anastenaria. A hagyományt egyfajta istentiszteletként gyakorolják Szent Konstantin és Szent Atanáz tiszteletére.

A hívőknek itt úgy kell végigsétálniuk a parázsló farakáson, hogy közben a szenteket ábrázoló ikont tartanak a kezükben. Mivel ennek a hagyománynak pogány gyökerei vannak, ezért sok keményvonalas keresztény elítéli.

Pankráció: Az ókori Görögországban olimpiai szám volt a pankráció, ahol csak az volt kikötve, hogy tilos harapni, a másik szemét kivájni, és a nemi szervre sem lehetett támadni. Ezeken kívül mindent lehetett.

A sport legnagyobb bajnokának Arrichiont tartják, aki belehalt a győzelmébe, ugyanis az ellenfele fojtófogást alkalmazott rajta, de Arrichion képes volt eltörni az ellenfele bordáját, akit elhagyott az ereje, ezért feladta a versenyt. Eközben Arrichion meghalt, tehát nem tud róla, hogy győzött.

A kezdeti bungee jumping: A Csendes-óceán déli részén fekvő Pentecost-sziget lakói, a vanatuk egy rituálé során felmásznak a 25 méter magas faépítményre, majd ott indát kötnek mind a két lábukra, végül leugranak.

Krétai bikaugrás: Időszámításunk előtt 1400-ban, Krétán jelent meg az első bikaugrást ábrázoló festmény, amelyen az látható, hogy valaki a bika szarvába kapaszkodva átugrik az állaton.

Firenzei foci: Az ókori Rómában a Harpastum egy olyan labdajáték volt, amit a rögbi elődjének tekinthetünk. A játékosok feladata az volt, hogy a labdát juttassák el az ellenfél vonalai mögé úgy, hogy a labda ne érjen hozzá a földhöz.

A Harpastum utódja a Calcio Fiorentinot, vagyis a firenzei foci. A labdajátékban két 27 fős csapat mérkőzik meg egymással. A labda megszerzésének érdekében szabad a rúgás, a birkózás és az ütés.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)