Ezek a sztorik mindenkire ráhozzák a frászt.

Nem csak élőkkel találkozni az ötcsillagos szállodában: Portugália egyik impozáns, ötcsillagos szállodája a Pousada Serra da Estrela, ám a paranormális jelenségek szerelmeseit nem a luxus miatt érdekli a hotel, hanem azét, mert az 1936-ban épült épületben eleinte halálos betegségekben szenvedő vasutasokat ápoltak.

Egy idő után az épületet bérbe adták a portugál szanatóriumok társaságának, amitől kezdve már minden kezelésre szoruló beteg előtt nyitva állt. 1980-ra a betegek többsége meghalt, a szanatóriumot pedig bezárták.

Hamarosan olyan hírek kezdtek terjedni, amelyek szerint az elhunyt betegek szellemként kísértenek az épületben. Ez a szóbeszéd akkor sem szűnt meg, amikor szállodát nyitottak az épületből, ugyanis állítólag a vendégek közül többen is látták, hogy éjszaka tuberkulózisban elhunytak szellemei járják a folyósokat és a termeket.

Szellemektől hangos a néptelen falu: A rege úgy szól, hogy 1790-ben költöztette át a családját Obadiah Higginbotham és Johnathan Randall Rhode Island-ről a Connecticut államban található Pomfret Ragged Hills erdejébe, majd a települést elnevezték Bara-Hacknek (ami kenyértörést jelent), hogy ezzel ünnepeljék meg walesi örökségüket.

Hamarosan a két férfi létrehozta a Higginbotham Linen Wheels nevű céget, ami lenfonással látta el a környező területeket. A fellendült Bara-Hack hamarosan önálló faluvá vált, ám azt követően, hogy az alapító családok kihaltak, a települést egyre többen hagyták el, majd a polgárháború kitörésekor senki sem maradt.

Az elnéptelenedés utáni években a helyszín a paranormális nyomozók egyik kedvenc helyszínévé vált, ugyanis állítólag, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy sötétedés után ellátogassanak a településre, azok egy baba szellemét és egy lebegő szakállas arcot láttak a temetőben, de más beszámolók szerint lovaskocsik és haszonállatok hangját is lehet hallani.

A napjainkban „szellemhangok falujaként” ismert Bara-Hack magánterület, tehát nem látogatható.

Az egykori salétrombányász város szellemei: A chilei Atacama-sivatagban található La Noria kezdetben virágzó salétrombányász város volt 1826-ban. Akkoriban több ezer ember élt a településen, ami mára már igazi szellemvárossá változott.

A helyi bányát az ipari verseny tette tönkre, illetve az, hogy az első világháború idején felfedezték a salétrom szintetikus alternatíváját, így a helyiek lassan elköltöztek a városból. Később La Noriát és temetőjét kifosztották, de több koporsó és emberi csont még ma is található a helyszínen.

Ugyanakkor a falu nemcsak erről híres, hanem arról a legendáról is, amely arról szól, hogy a megbolygatott koporsókhoz és emberi csontokhoz kötődő lelkeket felbosszantotta, hogy megszentségtelenítették a nyughelyüket, ezért napnyugta után felemelkednek a sírokból, hogy csendes tiltakozással elinduljanak a magányos La Noriába.

A szellemvárosba ellátogatók közül többen azt állították, hogy látták a felvonulást, valamint testetlen hangokat, sikolyokat hallottak visszhangzani az elhagyatott épületek között.

Szellemjárta csatorna: Az oroszországi Szentpétervár leghosszabb csatornája az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején kiásott Obvodnij-csatorna, amibe már sokan megpróbálták beleölni magukat, ezért elnevezték „öngyilkosok csatornájának”.

Akik túlélték az öngyilkossági kísérleteket, azok közül többen arról beszéltek, hogy láthatatlan erőt próbálta víz alá húzni őket, de olyan is volt, aki egy fehér ruhás nőt látott a víz alatt lebegni, mielőtt egy pillanat alatt eltűnt volna.

A csatorna építésének kezdetén a munkások gyakran panaszkodtak fejfájásra, rosszullétre, sőt, többüknek váratlan dühkitörése is volt. A szóbeszéd szerint a munkásokat átok sújtotta, amiért egy ősi pogány temetőn keresztül építik ki a csatornát.

(Forrás: noiportal.hu)