Hátborzongató történetek a Reddit felhasználóitól.1. történet: Bearcub42:

„Nagyjából nyolc évvel ezelőtt történt, hogy egy szellem az Ovilust használta, amitől a tulajdonos rettegett, ezért elmentünk, hogy átvizsgáljuk a helyet. Alig tettünk néhány lépést a házban, amikor az Ovilus, nem a tulajdonos hangján, azt kérdezte, hogy „hová mész?”

2. történet: ImNotImCheesecake:

„Apámmal és a szomszéddal szoktam szellemvadászatra járni. Egy alkalommal elmentünk a dédim sírjához. Életemben soha nem találkozhattam vele. A sírhoz érkezve mind a hárman különösen kezdtük érezni magunkat, ezért úgy döntöttünk, hogy leülünk a sír mellé, felállítottuk a hangrögzítőket, mérőműszereket, aztán beszélgetni kezdtünk.

Azt követően, hogy apám „bemutatott” a dédinek, úgy éreztem, mintha valami megérintene. Ezután apám viccesen azt mondta, hogy: „Miért ne ölelhetnéd meg?”

Amikor ezt mondta, akkor karokat és hideget éreztem a derekamon. Néhány másodpercig még a szorítást is éreztem, aztán az egész megszűnt.”

3. történet: Arius_de_Galdri:

„Egy helyi temetőről terjedt el, hogy valamilyen okból kifolyólag, rendkívül szellemjárta, ezért azt használtuk az új felszerelésünk tesztelésére, valamint arra, hogy felmérjük, hogy a csapatunk új tagjai hogyan reagálnak az esetleges paranormális jelenségekre.

A temető érdekessége volt az is, hogy állandó volt benne a hőmérséklet-ingadozás. Egyik este, amikor ott voltunk, akkor megláttam egy magas, testes, fehér inget és kék overallt viselő, kékes fénnyel ragyogó férfit.

Egy ilyen jelenés csodálatos és izgalmas dolog, de arra nem számítottam, hogy a testem mennyire meg fog ijedni. Az emberi elme soha nincs felkészülve arra, hogy ilyesmit tapasztaljon meg.”

4. történet: Nefferito:

„Amikor az utahi Kay’s Crossnál voltam szellemvadászaton, akkor egyik egyik ijesztő élmény a keresztnél ért minket. Hirtelen rettenetesen rossz érzés kerített hatalmába, ezért jobbnak láttuk, ha elmegyünk onnan.

Ahogy elindultunk, lépéseket hallottunk magunk mögött és oldalt, tőlünk úgy 15 méterre. Sétálás közben elfordítottam a fejem, és akkor megláttam, hogy az erdőben nagyjából egy tucat árnyalak figyel minket. Az egyik barátom szintén látott néhányat, de a másik barátom semmit.”

5. történet: Jimmypeglegs:

„2002 környékén, egy éjszaka úgy döntöttem, hogy szellemvadászatra megyek Stockportban, a Houldsworth Malomhoz. Úgy hajnali 3 óra lehetett, amikor a főfolyosón állva megütötte a fülem valaki hangja.

Amikor a tarkómon hideget éreztem, akkor megfordultam a fáklyámmal. Ekkor pillantottam meg a tőlem nagyjából 8 méterrel arrébb egy emberi fej és váll füstös körvonalát, ami aztán eltűnt.”

6. történet: AfgebrandeKoek2:

„Elmentünk abba az elhagyott középiskolába, amelyről azt pletykálták, hogy kísérteties, ugyanis egy olyan szellem tanyázik benne, amely képes könyvbe írni, ezért letettünk a padlóra egy könyvet, és mellé egy éjjellátó kamerát.

Azután, hogy a szellemjárta szobában voltunk, egyikünk egy mászó gyereket pillantott meg a folyóson. Nem akartunk hinni a szemünknek. Amikor a barátom megnevezte a szellemet, akkor a lámpák villogni kezdtek.

Az a barátom, amelyik egyedül tartózkodott a folyosón, sikoltozva rohant hozzánk. Olyan gyorsan menekültünk el az iskolából, amilyen gyorsan csak tudtunk.”

7. történet: Seeyoulaterkota:

„A helyi legenda szerint a házam mellett elterülő erdő a sátánisták és a KKK gyülekezőhelye volt a 60-as, 70-es és 80-as években, mígnem a városfejlesztés úgy nem döntött, hogy városi parkká alakítják át a nagy erdőt.

A történet miatt úgy döntöttünk, hogy az egyik éjszaka kimegyünk az erdőbe zseblámpákkal, ám amikor úgy éreztük, hogy közelednek felénk, és mintha az egész erdő élne, és mozognak, akkor gyorsan visszamentünk az autóhoz, amivel annak a földútnak a bejáratánál parkoltunk le, amely elválasztja az erdőt a lakóövezettől.

Ahogy beültünk a kocsiba, felkapcsoltuk a fényszórókat, amelyek fényében megpillantottunk a közelünkben egy nagyjából 100 kilós, robusztus külsejű, szúrós szemű kutyát, aki ránk meredt, aztán hátat fordítva elindult az erdőbe.

A legijesztőbb az volt ebben az egész történetben, hogy később a History csatornán láttam egy műsort, amiben arról volt szó, hogy az emberek fényképein dühös kinézetű kutyák jelennek meg, pedig se kutya, se semmi más nem volt ott akkor, amikor a fotókat készítették.

Vallási szakértők azt mondták, hogy ezek a kutyák démoni lények, amelyek kísértik azokat az embereket, akik a fényképeken szerepelnek.”

(Forrás: noiportal.hu)