Rémisztő szellemtörténetek.Kulccsal jelzett a szellem: Fura módját választotta egy szellem annak, hogy jelezze az érkezését az 1950-es években, ugyanis egy kulcsot tett a Battersea-ben élő Shirley Hitching ágyára. Miután a 14 éves lány megtalálta a kulcsot, képessé vált a szellemekkel való kommunikációra.

Állítólag erre úgy volt képes, hogy a teste bármelyik részével tudott kopogni így adva választ a szellemnek feltett kérdésekre. Shirley és a szülei Donaldnak nevezték el a szellemet, valószínűleg azért, hogy okozzanak feszültséget és hisztériát.

Magas telefonszámla a poltergeist miatt: Még az NSZK-ban, a bajorországi Rosenheimben jegyezték le azt a történetet, amely szerint 1967-ben Adam úr ügyvédi irodájának munkatársai több különös jelenséget tapasztaltak, ráadásul a megmagyarázhatatlan események magas telefonszámlát eredményeztek.

Emiatt Adam úr megkérte az elektromos műveket és a telefontársaságot, hogy vizsgálják meg a készülékeket. A kérésnek megfelelően, a posta október elején elhelyezett egy-egy mérőeszközt a telefonközpontban és az irodában, hogy ezekkel számolják a hívásokat.

1967. október 5-én Adam úr és az alkalmazottja, Johannes Engelhard meglepve látta, hogy az eszköz jelez, pedig senki sem telefonált az irodából. Október 19-én megismétlődött az eset, éppen akkor, amikor Adam úr a könyvelőjével tárgyalt.

A könyvelő hivatalos nyilatkozatot tett arról, hogy Adam úr bizonyítani tudja a postán a jelenséget. Később Adam úr összehasonlította a feljegyzéseket, és rájött, hogy a mérőeszköz tucatnyi olyan hívást rögzített, ami valójában meg sem történt.

Az Enfield-i poltergeist: 1977. augusztus 31-én, este fél 10-kor fektette le aludni a két gyermekét a 40-es éveiben járó Mrs. Harper az emeleten. Hamarosan a 11 éves Janet és a 10 éves öccse azt mondta, hogy csoszogó hangot hallanak.

Ezután Mrs. Harper döbbenten látta, hogy a nehéz komód félméternyire elmozdult a helyéről. A nő visszatolta a bútort, de az újra elmozdult, ám most már nem lehetett visszatolni. Ezt egy sokkal félelmetesebb jelenség követte, ugyanis hangos kopogás törte meg az éjszaka csendjét.

A zaj valószínű, hogy a szomszéddal közös falból hallatszott. Az asszony és a gyerekek remegtek a félelemtől, ugyanis attól tartottak, hogy nincs logikus magyarázat a jelenségre. Mrs. Harper látta, hogy Vic és Peggy Nottingham-nél, a közvetlen szomszédoknál, még világos van, ezért átment, hogy segítséget kérjen. Vic és a fia alaposan átnézte a nő lakását, ahol megint lehetett hallani a kopogást, ám az akkor már úgy hangzott, mintha a hátuk mögül érkezett volna.

Ugyanakkor az előkert és a hátsóudvar átkutatása után sem találtak senkit és semmit, aki vagy ami a zajt okozhatta volna, ezért 11 órakor kihívták a rendőrséget, akik látták, hogy az egyik szék magától csúszik a padlón.

Másnap a játéktéglák, üveggolyók a levegőben, hatalmas sebességgel repkedtek. Ezek közül néhányat felvettek a háziak, akik döbbenten érezték, hogy a játékok forróak. A jelenség még három napig tartott.

Szeptember 4-én a család úgy érezte, hogy kezdenek megőrülni, ezért úgy döntöttek, hogy a helyi lelkész, és egy közelben lakó médium segítségét kérik. A szelleműzés azonban nem sikerült, ugyanis a paranormális jelenségek még 11 hónapig kínozták a lakókat.

Habár a lakásban több felvétel is készült, amelyen egy mély, nyers és durva hang azt mondja, hogy 72 éves, és a Durants Park-ban, egy közeli utcában lakik, mégis ennek ellenére soha nem derült ki, hogy ki volt a szellem, aki jelenségeket okozta.

A Zouch-major szelleme: 1966-ban jegyezte le Joseph Glanvill tiszteletes azt a félelmetes paranormális jelenséget, amely állítólag Wiltshire-ben, a Zouch-major helyén található házban történt.

Az épület egyik hálószobájában, ahol két lány lakott, dobogó hangokat lehetett hallani. Amikor a házban élők megpróbáltak utánajárni, hogy mi okozza a rejtélyes hangot, akkor rájöttek, hogy a zaj forrása a falburkolat mögött van, és biztos, hogy nem a két lány okozza.

(Forrás: noiportal.hu)