Rengeteg infó az 5% ÁFA ügyében. Kattintson... Minden infó az új CSOK-ról és a jogszabályokról. Kattintson ...

Szellemtörténetek, amelyekre nincs logikus magyarázat

Tetszik a cikk?

A Redditen osztották meg a személyes élményeiket az internetezők.Hallottam, ahogy anyám sikoltozik”: „Úgy 7 éves koromban osztoztam a szobámon a két testvéremmel. Amikor egyszer felébredtem az éjszaka közepén, azt láttam, hogy egy kis fénysáv táncol a szobában.

Az a valami a nevemen szólított, én meg majdnem becsináltam a félelemtől. Aztán az a valami eltűnt, majd pár perccel később hallottam, hogy anyukám azt sikoltozza, hogy van valami a szobájába.” – morally_inept

A szobatárs: „Az egyik legemlékezetesebb élményem az volt, amikor elmentem a családunk egyik barátjához, aki a kicsivel korábban a városunkba költözött. A konyhában egy kis asztalnál teáztunk. Egy kis időre egyedül maradtam, és akkor a szobán keresztül átnéztem a kandalló felé, ahol megláttam egy felakasztott férfit. Mikor ismét arra néztem, már nem volt ott semmi.

Amikor a barátom ismét csatlakozott hozzám, akkor elmondtam neki, hogy nem tudom, hogy ez jelent-e neki bármit, de az előbb láttam egy felakasztott férfit a kandalló felé. Erre ő elsápadva mesélte, hogy ezt senkinek sem árulta el, de a lakótársa két hónapja felakasztotta magát az alagsorban. Ettől kirázott a hideg,” – avnerd

Egy barátságtalan szellem: „Az egyik barátomnál tartózkodtam, mikor a mostohaapja kórházban volt. Egy holokausztról szóló filmet néztünk, aminek végén a nappaliban beszélgettünk a történetről, mikor kétségbeesett, vérfagyasztó nyögést hallottunk.

Egymásra bámultunk, majd arra jutottunk, hogy talán a barátom anyukája kapott hírt, ezért elment ellenőrizni, ám kiderült, hogy az anyukája a szobájában alszik. Nem volt semmi a háznak azon a részén.” – eyemyth

Hátborzongató nevetés: „Az egyik barátommal sétáltunk a mezőn, aminek határán két régi iskola állt, egy tőlünk balra, a másik előttünk. Úgy tudom, hogy mind a kettőt a XX. század fordulóján, vagy talán korábban építették.

Az előttünk lévő iskola üresen állt. A mezőn sétáltunk át, amikor balról meghallottuk egy kamasz visszhangzó, lányos nevetését. Fontos megjegyezni, hogy késő este volt, jóval 10 óra után, ráadásul nyár közepe, tehát biztos, hogy az iskola zárva volt.

Messze jártunk az iskolától, amikor még mindig hallottuk a pubertás hangot, ami nem olyan volt, mintha megafonból szólt volna, hanem visszhangzónak, éterinek tűnt.” – Törölt Reddit-felhasználó

A fekete háromszögletű kalap: „Pár évvel ezelőtt ijesztett meg egy szellem, ami az ágyam mellett állt, mikor egy verőfényes délutánon szundítottam, míg mások kint grilleztek. A szellem sötét, csuklyás köpenyt viselt, a fejét lehajtotta és úgy nézett ki, mintha könyvet tartana maga előtt.

Az eset óta többször látták más látogatók is, de én többé nem. Anyukám később elmondta, hogy az első hónapot töltötte a házban, mikor egy hasonló alakot látott a hálószobájában, de az semmit sem tartott a kezében és fekete háromszögletű kalapot viselt.” – anutensil

Leugrott a teraszról: „Szkeptikus és ateista vagyok, viszont azt követően, hogy az anyukám meghalt, beiratkoztam egy „new age”-féle tanfolyamra, hogy felszabadítsam az elmém erejét. Kezdetben teljesen ártalmatlan volt a dolog, egyszerű gondolatgyakorlatokat csináltunk, amelyek segítettek kikapcsolni, felidézni az elfelejtett dolgokat, vagy megtalálni a választ egy problémára.

A második napon már az volt a feladat, hogy próbálunk meg az elménkkel kideríteni valamit a másikról. A dolgunk az volt, hogy koncentráljunk a szobában tartózkodó véletlenszerűen kiválasztott ismeretlen személyre, akinek az életéből kellett képeket szerezni vagy leírni.

A lányra koncentrálva a következő beszélgetést folytattuk le:

Én: Néhány hegy közelében található kis várost láttam, az egyik sarkon egyfajta bolttal…

Ő: Pékséget?

Én: Talán…

Ő: Az volt a nagyapám péksége, párszor meglátogattam.

Én: Egy teraszos lakást is láttam a közelben…

Ő: Hűha, az volt az otthona!

Én: Volt egy fekete-fehér kutyája?

Ő: Igen! A teraszról leugorva pusztult el…

Teljesen kiborított ez az egész.” – andaru

Búcsúzás: „Az éjszaka közepén felhívott minket a nagymamám, hogy elújságolja, meglátogatta a bátyja. Bekopogott az ajtón, mire a nagyim felállt és ajtót nyitott. A küszöbön a bátyja állt, aki intett neki, aztán elindult.

Próbáltuk megnyugtatni a mamámat, hogy csak álmodta az egészet, a bátyja jól van, ugyanis nincs gond az egészségével. Másnap reggel azonban kaptuk a hívást, hogy a nagymamám bátyja meghalt, méghozzá akkor, amikor a nagyi felhívott minket, ha jól emlékszem, 23:13-kor.” – noknockers

(Forrás: noiportal.hu)


Tetszik az oldalunk? Kérlek lájkolj! Köszönjük!

Szólj hozzá

Az e-mail cím nem publikus.Kötelező kitölteni *

*