Rémisztő, állítólag megtörtént esetek, amelyekben gyerekek kerültek kapcsolatba a szellemvilággal.Miért sír Marylou: „Anyukám szülei és testvérei a New Yorkban található Binghamtonban éltek. Apám a haditengerészetnél szolgált. Én és a testvéreim, anyukánkkal éltünk a Marylandben található Patuxent Riverben. Ebben az időben 6 éves voltam.

Az akkoriban 11 éves unokatestvérem, Marylou szintén Binghamtonban lakott. Amikor az egyik nap hazaértem az iskolából, akkor megkérdeztem anyukámat, hogy miért sír Marylou. Ő nem értette, hogy miről beszélek.

Elmondtam neki, hogy hallottam, hogy sír. Pár órával később felhívott minket a nagymamánk, hogy elmondja, az iskolából hazafelé jövet elütötték az unokatestvéremet. Ez nagyjából ugyanabban az időben történt, amikor Marylou sírásáról meséltem.” – Nancy T.

Shirley megmentette a bátyját: „A testvérem, Shirley 1961-ben, kétéves korában halt meg. Közel két évvel később anyukám világra hozta a bátyámat, Stevent. Egy nap anyukám a padláson, apukám az alagsori műhelyében dolgozott. Állítólag az akkor egyéves Steven a járókában aludt. Hirtelen anyukám tisztán hallotta Shirley hangját, ami ezt mondta: „Dadda! Dadda!”

A műhelyben apukám ugyanezt hallotta. Felrohant anyához, hogy elmondja neki, de anyukám már futott, hogy elmondja apának, hogy mit hallott. Bementek Stevenhöz, aki valamit a szájába vett és fuldoklott. A szüleink később elmondták, hogy nem lehetett, hogy Steven hívta őket, mert a hang más volt, és máshogy hívta őket. Ők máig hiszik, hogy Shirley figyelmeztette őket.” – Donna B.

Játék a szekrényből: „A 45-55 év között britek közül sokan emlékezhetnek a Watch with Mother című tévéműsorra, ami az 1950-es években ment a BBC-n, és amiben egy Andy Pandy nevű húros bábjáték szerepelt.

Az egyik nap a bátyám és a nővérem az emeleti, 12 láb x 12 láb méretű hálószobájukban játszottak. A sarokban egy szekrény állt. A ma már a 40-es éveik végén járó testvéreim máig állítják, hogy Andy Pandy kijött abból a szekrényből és leült velük egy órát játszani.

Elmondásuk szerint Andy Pandy úgy négy méter magas lehetett, és nem voltak drótjai. Az elmúlt években többször is megkérdeztem őket, de kitartanak a történetük mellett.” – Mike C.

Mit látott a baba: „Amikor a bátyám olyan kilenc hónapos lehetett, akkor a családom a nagymamámmal élt. Miután a nagyapám meghalt, az anyukám éjfél körül próbálta elaltatni a nappaliban a testvéremet, aki nem tudta abbahagyni a sírást.

Aztán hirtelen mégis elhallgatott, egyenesen felült és ezt mondta: Szia nagypapa!

Rajta ás anyukánkon kívül senki sem volt a szobában, de az is furcsa a dologban, hogy a bátyám olyan világosan és érthetően mondta ki ezeket a szavakat, ahogyan még soha nem beszélt, hiszen még azt sem tudta szépen kimondani, hogy anya.” – Beth B.

A rejtélyes férfi: „Tizenéves koromban templomba mentem az anyukámmal. Amikor odaértünk az egyik barátja otthonához, akkor megkért, hogy menjek és szóljak, hogy odakint várjuk. Az ajtót egy idős hölgy nyitotta ki előttem.

Néhány percig a küszöbön vártam, és láttam, hogy férfi ül a kanapén. Meg sem mozdult, hozzám se szólt. Percekkel később az idős hölgy felvette a kabátját, kilépett az utcára, majd bezárta az ajtót. Egy szót sem szóltak egymáshoz a férfival. A templom után azt mondtam anyunak, hogy Mrs. McClain otthagyott egy férfit a házában, és el sem köszönt tőle, amikor elindultunk.

Anyukám megkérdezte a nénitől, hogy kit láthattam. Ő azt felelte, hogy nincs senkije, de mindig bekapcsolva hagyja a tévét, hogy mások azt higgyék, hogy van még valaki a házban rajta kívül. Kiderült, hogy Mrs. McClain már elhunyt férjét láthattam, aki így vigyázhatott rá, mert folyton egyedül volt. Többé nem láttam a férfit, és soha nem mondtuk el az idős hölgynek, hogy mit láttam.” – H. Holmes

A képzelt barát: „Kicsiként az unokatestvérem azt mondta, hogy egy barátja meglátogatta. A családunk úgy gondolta, hogy képzeletbeli barátról lehet szó. Az egyik nap a fényképalbumot nézegette, akkor az unokatesóm meglátott egy képet a nagyapjáról, aki néhány évvel a születése előtt halt meg, és azt mondta, hogy ő az a barát, aki rendszeresen meglátogatja. Az unokatestvérem soha korában nem látta a képet.” – Dennis és S. Heather

(Forrás: noiportal.hu)