Lélekkel kapcsolatos különös elgondolások, amelyek a múltban születtek.Az állatok lelke: A katolicizmus, azt vallja, hogy az emberekkel ellentétben, az állatok ugyan érzékelnek, de nem részesülnek isteni megbocsátásban, bűnbocsánatban vagy örök életben. A múltban azonban előfordult, hogy egy-egy pápa nem osztotta ezt a nézetet. Ilyen volt VI. Pál pápa, aki a következőt mondta egy fiúnak, aki a kutyáját gyászolta:

„Egy nap újra meglátjuk az állatainkat Krisztus örökkévalóságában. A Paradicsom minden Isten teremtménye számára nyitva áll.”

IX. Pius pápa konzervatív nézeteket vallott a lélekről, és azt állította, hogy az állatoknak nincs tudata. Közel egy évszázaddal később II. János Pál pápa nemcsak azt hirdette, hogy az állatoknak lelke van, hanem azt is, hogy ugyanolyan fontosak Isten számára, mint az emberek.

Őt követte XVI. Benedek pápa, akinek meggyőződése az, hogy az állatoknak nincs lelke. Az ő lemondása után megválasztott Ferenc pápa szavaiból azonban azt lehet kivenni, hogy ő abban hisz, hogy az állatok lelke a mennyekbe jut.

A kérdés elég problematikus, hiszen abban az esetben, ha hiszünk az állatok lelkének létezésében, akkor az azt jelenti, hogy például a szúnyogoknak is van lelkük, vagyis felmerül a kérdés, hogy vajon minden állatot ugyanúgy kellene-e kezelnünk?

A zombik lelke: A voodoo elmélete az, hogy a „zombi” a nzambi szóból ered, ami azt jelenti „lélek”. Miután az ember meghal, annak testét és lelkét elválasztják. Abban az esetben, ha az illető tragikus, hirtelen módon vesztette életét, akkor a lelkét elfoghatja a varázsló vagy a boko. Ha ez megtörténik, akkor a boko nemcsak a lelket, hanem a testet is irányítja, és különböző dolgokra kényszerítheti rá.

Az elméleti filozófia azt vallja, hogy a zombikat nem lehet megkülönböztetni az emberektől, mert ugyan nincs lelke vagy tudata, de külsőleg úgy viselkedik, beszél és mozog, mint bárki más, csak éppen nincs meg benne az a belső motiváció, amit a lélek ad az embereknek.

Fejvadászat a lélek anyagához: A holland misszionárius Albert Kruyt a XIX. században élt és dolgozott Indonéziában, ahol az őslakosokkal végzett munkája során alkotta meg azt az elméletet, amely a fejvadászaton és a rejtélyes életfolyadékon alapult.

Kruyt arra a következtetésre jutott, hogy a fejvadászó törzsek nem azért vágják le az ellenségeik fejét, hogy trófeaként megőrizzék, hanem azért, mert abban hittek, hogy az tartalmazza a lélek-anyagot, ami áthelyezhető egyik emberről a másikra, tárolható és általa erősíthető a közösség.

A begyűjtött fejekkel a család, a közösség vagy a falu lélek-anyagát gyarapították, és hitték, hogy ennek köszönhetően a falu termőképesebb, a növények egészségesebbek, az állatok nagyobbak és erősebbek.

Ha egy falu lélek-anyag hiányban szenvedett, akkor a növények elhervadtak, elpusztultak, a falusiak betegek lettek és a közösség hanyatlásnak indult.

A zsidó lélek 613 csatornája: A Kabbala tanítása szerint a léleknek 613 csatornája különböztethető meg. Amíg a lélek földi formájában van jelen, addig a halandó egész életében választások elé kerül. Ha jó és erkölcsi döntéseket hoz, akkor azzal megtisztítja a lelke részeit, de a rossz választásai ennek ellenkezőjét teszik a lélekkel, ami csak akkor juthat fel az Édenkertbe, ha minden a 613 csatornája megtisztult.

Ez csak tiszta gondolatokkal, cselekedetekkel és szavakkal érhető el. A próbálkozás egy darabig eltarthat, amíg a lélekhez kötött halandó elvégzi a javításokat. Ezen a ponton kerül képbe a zsidó reinkarnáció hite, ugyanis a giligul haneshamot elnevezésű folyamat lényege az, hogy a lélek addig születik újjá, amíg a 613 csatorna mind meg nem tisztul. Amikor ez megtörtént, akkor többé nem kell leszületni.

A zsidó hiedelem szerint a reinkarnáció folyamata Ádámtól származik, és az ő lelke az összes lélekben megtalálható. Ugyanakkor néhány esetben a lélek olyan erősen kapcsolódik valamihez a világban, hogy a megtisztulás után sem száll fel az Édenkertbe, hanem marad, hogy egyetlen célt szolgáljon, ami a másokon való segítség.

(Forrás: noiportal.hu)