A Better for Haunts: Victorian Houses and the Modern Imagination (Kísértésre alkalmasabb: viktoriánus házak és a modern képzelet) című tanulmányban kereste a válaszokat a szerző.Régen az emberek határtalanul büszkék voltak a díszes, mézeskalácsház-jellegéből fakadóan kedves, viktoriánus házukra. Ha azonban napjainkban meglátunk egy viktoriánus kúriát, akkor nem a Jane Austen-regények romantikus helyszínei jutnak először eszünkbe, hanem azok a horrorfilmek, kísértethistóriák, rejtélyes krimik, amelyek egy-egy viktoriánus kúriában játszódtak.

De vajon hogyan és miért történt, hogy az egykori egyszerű családi otthonok vészjósló kúriává váltak? Ennek járt utána Sarah Burns, aki a Better for Haunts: Victorian Houses and the Modern Imagination (Kísértésre alkalmasabb: viktoriánus házak és a modern képzelet) címmel készített tanulmányában próbált magyarázatot találni a különös rejtélyre.

Burns a kutatása során kiderítette, hogy az 1870-es években még minden mögöttes tartalom nélküli, egyszerű házak voltak a viktoriánus épületek, de aztán 50 évvel később már a rettegés, halál és hanyatlás jelképévé váltak ezek a kúriák.

A meghökkentő változás a XX. század elején vette kezdetét, ugyanis abban az időben a viktoriánus stílus kikopott a divatból, a művészek pedig, köztük az amerikai Edward Hopper és Charles Ephraim Burchfiel, elhagyatott, kísérteties viktoriánus kúriákat kezdtek festeni.

A művészek mellett az sem tett jót a viktoriánus kúriák megítélésének, hogy a viktoriánus kortól eltávolodó kulturális mozgalmak kikezdték a régi korszakot, amit elítéltek, csúnyának, túlzónak és Amerikátlannak neveztek, valamint kigúnyolták a manzárdtetőket, a mézeskalácsra hajazó díszítést és mindent, amire a viktoriánus korban az emberek igencsak büszkék voltak.

A modernizmus felé fordult építészek is inkább a letisztultságot támogatták a múlt túlzásaival szemben. Mindennek hatására az emberek többé nem úgy gondoltak a viktoriánus kúriákra, mint a mézeskalácsház-jellegükből adódóan kedves épületekre.

Az első világháború után a helyzet csak romlott, ugyanis Amerika a korábbinál is erősebben tiltakozott a viktoriánus stílus ellen, a frontról hazatérő katonák pedig összehasonlíthatták a harcok borzalmait a viktoriánus apjuk jövőről alkotott ragyogó elképzeléseivel. Hamarosan a viktoriánus házak a korrupt múlt kísérteties jelképévé váltak.

Innentől kezdve nem volt megállás. A művészek elhagyatott házakként festették meg a viktoriánus kúriákat, amik a romlást és a veszélyt szimbolizálták. Az 1920-as évekre, amikor már a színház és a irodalom is rászokott a jelkép használatára, a viktoriánus épületek egyet jelentettek a rettegéssel. Hamarosan a misztikus detektívtörténetek is viktoriánus házakban játszódtak.

Az 1930-as években Walker Evans fotográfus Victorian Series (Viktoriánus sorozat) című munkája tovább erősítette a viktoriánus kúriák kísérteties hírnevét, amit az olyan horrorfilmek betonoztak be a köztudatba, mint például a Psycho vagy az Addams Family.

A magyarázat tehát egyáltalán nem az, hogy a viktoriánus kúriákban szellemek élnek, hanem csak arról van szó, hogy a történelem során az egykori csodás, romantikus helyszínek hírnevét tönkretették az emberek.

(Forrás: divany.hu)