Legendás helyek, amelyek lehet, hogy nem csak az emberek fantáziájának terméke.
A majomisten városa: Hondurasban több évszázada mesélnek arról a fehér városról, a majomisten városáról, amelynek létezése Hernán Cortés hódításaiig nyúlik vissza, és amely óriási gazdagságot sejtett.
2012-ben Houstoni Egyetem kutatói érdeklődését felkeltette a több évszázados történet, ezért egy repülőgépről térképezték fel a lidar-technológiával, lézersugarakkal, a La Mosquitia régió térséget, ahol olyan egyesen és derékszögű struktúrák után kutattak, amelyek emberi kéztől származhatnak. Honduras keleti esőerdeiben piramisokat, földsáncokat és kőszobrokat találtak a kutatók.
Avalon: Az Arthur király legendáiból ismert Avalon egy paradicsomi hely lehetett, ahol mindig tavasz van és senki sem öregszik meg. Sokan úgy gondolják, hogy Avalon valójában a somerseti alföld vidékén található Glastonbury, ezért ott kellene keresni Arthur király sírját, de abban is többen biztosak, hogy az ott magasodó sziklacsúcs korábban a túlvilág bejárataként szolgált.
A megjelölt terület napjainkban népszerű zarándokhely, az ott található domb pedig szent hely, ugyanis a kelták és a druidák rendszeresen felkeresték, mert abban hittek, hogy Avalont ősi erdők ölelik körbe.
Shambhala – A tibeti Atlantisz: A tibeti és az indiai kultúrában létezik egy mitikus hely, ahol a föld és az ég összeér. Ez a találkozási pont gyógyító erővel, varázslatos légkörrel rendelkezik. Ennek a csodás területnek az alapját az a legenda adja, amely arról szól, hogy Buddhát a Shambhalában avatták be a titkos tanokba.
A történetben Shambhala hatalmas, hófödte csúcsok között bújik meg egy völgyben. A lámák hite szerint a hely csak azok számára látogatható meg, akik meghívást kapnak oda, mert a területen élők az evolúció egy magasabb fokán állnak.
A legenda arról is szól, hogy Shambhala lakói saját maguk gyógyították meg a betegségeiket, telepatikusan olvastak mások gondolataiban, a jövőbe láttak, és 100 évig is élhettek. Shambhala királya ismerte a fejlett technikákat, és annyira messzire is ellátott, hogy egy égre nyíló ablakon át tanulmányozta más bolygók lakosainak életét.
El dorado: A legendás aranyvárost „Z” városként is emlegetik. Mivel egy rengeteg titkot őrző helyről van szó, így nem csoda, hogy rengeteg kalandor vágott már neki a dél-amerikai őserdők sűrűjének, hogy megtalálják a romvárost, ám ezidáig sikertelenül.
A múltban az emberek az Amazonas-medencében képzelték el a mitikus várost, ahova az évszázadok során több expedíció is elindult, köztük 1540 februárjában a két spanyol konkvisztádor, Francisco de Orellana és Gonzalo Pizarro által vezetett misszió, ami az ecuadori Quitóból indult keletre.
A csapat már az esőerdő mélyén járt, amikor kezdtek kifogyni a készletükből, és több, mint háromezren éhen haltak. Orellana továbbhajózott a Napo folyón, hogy élelmet keressen, Pizarro pedig a túlélőkkel visszatért Quitóba, mert úgy érezte, hogy elbukott a küldetésük. Orellana nem találta meg az aranyvárost, ahogy azóta se senkit.
Elíziumi mezők: Az ókori görög mitológiában erre a gyönyörű helyre kerültek a megfáradt lelkek a haláluk után. Az Elíziumi mezők a világ legcsodálatosabb helyei közé tartozik, amiről több görög feljegyzés is született.
Homérosz így írt róla:
„…hol a legkönnyebb lét várja a földi lakókat, hó nem esik, viharok se dúlnak, nincs soha zápor, éles hangú Zephír szele fúj csak folyton e tájon, Ókeánosztól jő, hogy az embereket felüdítse.”
Az Elíziumi mezők egy utópisztikus hely lehetett, ahol az emberek szíve és lelke egybeolvadt, megszabadultak a földi élet súlyától és maguk mögött hagyhatták a problémákat, fájdalmas emlékeket.
Homérosz az Elíziumi mezőkre úgy utalt, mint létező földrészree, emiatt rengetegen kezdték keresni a csodálatos helyet, ahova egyelőre senkinek sem sikerült eljutnia.
(Forrás: avilagtitkai.com)
Legutóbbi hozzászólások