Vérszívó szörnyek, akikről valószínűleg soha nem hallottál.
Ha vérszívó szörnyekre kell példát mondani, akkor Drakula az első, aki az európai emberek eszébe jut, pedig egyáltalán nem a vámpírok az egyetlen olyan lények, amelyek a legendák szerint szívesen kiszívják az áldozatuk vérét.
Impundulu: A dél-afrikai impundulu egy boszorkány familiáris, akit az ellenségeire uszíthat rá a boszorkány. Az elképzelés szerint az impundulu egy madár, aki képes villámokat szórni a szárnyából, valamint szereti az emberek és a szarvasmarhák vérét szívni. Megölni csak úgy lehet, ha sikerül mérgezett tejet itatni vele, ami nehéz feladat, ugyanis az impundulu nem szereti a fehér italt.
Asanbosam és Sasabonsam: Togó és Ghána fáinál várja áldozatait az asanbosam. Amennyiben sikerül elkapnia valakit, akkor annak a torkába mélyeszti az éles vasfogait. Az asanbosam közeli rokona a sasabonsam, ami szintén rajong a fákért, de nem hasonlít annyira az emberekre, mint az asanbosam.
A sasabonsam megjelenése denevérre emlékeztet. Az arca hasonlíthat az emberekére, de a karja olyan, mint a denevéré és szárnya is van.
Asema: A legendák arról mesélnek, hogy ráncos öregember képében jelenik meg az aseme, ami egyébként kék fényű golyóként jut be az áldozatok otthonába, még akkor is, ha azt szorosan elzárták.
Ha az aseme alvó áldozatot talál, akkor annak azonnal megcsapolja a vérét. Általában csak annyi vért iszik, amennyivel legyengíti az áldozatát. Ha azonban a lény ízletesnek találja a vért, akkor teljesen kiszívja az áldozatot.
Az aseme támadását könnyen ki lehet védeni, mert hatásos ellene a fokhagyma. Azt sem árt tudni, hogy minél keserűbb valaki vére, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy megtámadja az aseme. Ezen kívül a vérszívó nem tud ellenállni a dolgok számolgatásának, tehát érdemes magvakat, vagy valami mást szétszórni a házban, hogy az aseme annak a számolgatásával kösse le magát.
Penanggalan: A délkelet-ázsiai történetek arról mesélnek, hogy ez a vámpír gyönyörű nőként él napközben, de éjjel a belei tartják a levegőben, hogy a nyakáról leszedett fejjel vadászni indulhasson. A kedvenc tápláléka a terhes nők és az újszülöttek.
A leírások szerint a penanggalan gyakran a házak tetején feküdve nyújtja ki a hosszú, láthatatlan nyelvét, amivel a szülő vérét szívja, ezzel megölve az áldozatot. Miután a penanggalan jól lakott, hazamegy, ahol iszik egy kis ecetet, hogy visszahúzza a fejét a többi testrészéhez.
A penanggalan ellen úgy lehet védekezni, ha az emberek tüskés leveleket szórnak szét a padlón, ugyanis állítólag abba beleragad a penanggalan tapogatózó nyelve. Az is hatásos, ha megkeresik a penanggalan testét, amit levágnak, főleg azt, ami összeköti a testét.
Mandurugo: A Fülöp-szigeteken élő emberek kinnari-nak nevezik azt a csapatnyi gyönyörű és fiatal lányt, akiknek szárnya van. Nagyon kedves, hűséges és szerető asszonyokról van szó, ám abban az esetben, ha valaki összetöri egy kinnari szívét, akkor a kinnari szörnyű mandurugóvá változik át.
A mandurugo megtartja a csinos külsejét, de amikor éjszaka ágyba bújik az áldozatával, akkor az éles, csípős és üreges nyelvével kiszívja annak a vérét. A fülöp-szigeti legenda szerint feleségül lehet venni mandurugo-t, ám a férjek rendszeresen titokzatos haldoklásba kezdenek.
(Forrás: noiportal.hu)
Legutóbbi hozzászólások