A spiritiszták ügyfelei rájöttek, hogy csúnyán kihasználják a hiszékenységüket.S. W. FallisSzellemfölde fotógén holtjai: 1905-ben a chicagói S. W. Fallis arra használta a médiumisztikusnak nevezett hatalmát, hogy állítólag szellemeket tud fotózni. Mrs. Louisa Reed szerette volna tudni, hogy az elhunyt gyermeke hogyan néz ki a szellemföldön, ezért felkereste a férfit.

Fallis egy 5 éves, szép gyereket ábrázoló képet adott az asszonynak, aki elment egy fotóshoz, hogy ellenőriztesse a kép valódiságát. Ekkor derült ki, hogy a médium másnak is adott egy ugyanolyan képet.

A megragadott szellem: F. W. Courtney azt állította, hogy képes felszólítani a szellemeket, hogy mutatkozzanak meg a szeánsz alatt. Courtney Kaliforniából költözött át Detroitba azért, hogy megcsinálja a szerencséjét, ám 1893-ben William Cox a vesztét okozta.

A csaló éppen valakinek a halott feleségét szólította, amikor Cox felugrott a székből, hogy megragadja a szellemet, ami helyett Courtney-t ragadta meg. Zűrzavar támadt, majd valaki felkapcsolta a villanyt. Courtney abban a pillanatban vette le a nadrágját, hogy elmenekülhessen Cox elől.

Ekkor egy asszony rontott be a szobába, és revolvert szegezett Cox fejéhez. A káosz vége az lett, hogy Courtney felajánlotta, hogy elmegy a városból, ha az emberek nem hívják ki a rendőrséget. Az incidens után Courtney összepakolta a holmiját, és elment Detroitból.

Tilos kezet rázni a holtakkal: 1877-ben, Portlandben, Maine-ben egy magát spiritisztának hazudó nő úgy verte át az embereket, hogy leült a szoba sarkába egy kifeszített ponyva vagy más lepedő mögé. Aki szellemekkel akart kommunikálni, az beült a szobába, ahol leoltották a villanyt, és kezdődhetett a szeánsz.

A csalás egészen addig folytatódott, amíg az egyik résztvevő meg nem kérdezte, hogy szabad-e kezet fogni a szellemmel. A nő igent mondott. A férfi megmarkolta a csaló kezét, majd kirántotta a képernyő mögül.

Szellemcsók: A médiumok gyakran pántokat erősítettek a székükre, majd látványosan lekötötték magukat, hogy ezzel bizonyítsák a résztvevőknek, hogy ők nem csinálnak semmit. A résztvevők arra nem gondoltak, hogy a villany leoltása után a médiumok kioldhatják magukat. Ez történt Detroitban, amikor 1885-ban egy férfi spiritisztát csalásért ítéltek el.

A médium akkor kezdte a mutatványt, amikor elaludtak a fények. Ilyenkor egy kis gitáron játszott, és elővett egy flanellel letakart evezőt, amit a karja meghosszabbításához használt azért, hogy így hozzá tudjon érni a résztvevők arcához, miközben olyan cuppogó hangot adott ki, mintha a szellem megcsókolná őket.

Az egyik férfi nem kért a szellemcsókból, ezért megragadta a flanelbe csomagolt evezőt, és kirántotta azt a helyéről. A médium próbált gyorsan visszaülni a helyére, hogy visszacsatolja a kezeit, de késő volt.

A férfi résztvevő annyira dühös lett, hogy ordítozva kerített egy rendőrt, aki letartóztatta a csalót. A csoportban azonban volt egy nő, aki azt állította, hogy ő tudja, hogy mi a különbség egy hamis és egy igazi csók között, a szeánszon pedig igazit kapott. Ezen a többi résztvevő nevetni kezdett, a nő pedig inkább csendben maradt.

Szellem flanelben: 1920-ban rengeteg hívő és spiritualista élt Londonban, ezért Chambers úr médiumnak hazudta magát. Az egyik szeánszán azt állította, hogy érzékel egy szellemet, aki muszlim anyagból készült ruhát és csizmát visel, de nem akar magáról beszélni a következő szeánszig.

A kókler utolsó londoni ülésén az egyik résztvevő felkapcsolta a zseblámpáját, aminek fénye rávilágított, hogy a szellem valójában maga Chambers. A lebukott médium azzal próbálta menteni magát, hogy úgy tett, mintha szellem irányítaná, de a részvevők ezt már nem hitték el. Végül Chambers aláírta a bűnösségéről szóló vallomást, amit leközölt az újság.

(Forrás: noiportal.hu)