Elsősorban tinilányok szeretik kipróbálni a „könnyű, mint a toll; merev, mint a deszka” nevű játékot.A pizsamapartikon valami biztos, hogy megszállja a résztvevőket, főleg a tinédzsereket, mert jellemző, hogy késő este rémtörténeteket kezdenek mesélni, szellemet idéznek, vagy félelmetes játékot játszanak. Az egyik ilyen tipikus pizsamapartis játék neve a „könnyű, mint a toll; merev, mint a deszka”, és elsősorban a tinilányok próbálják ki.
A játékhoz legalább öt ember kell. Az egyik lefekszik a földre, majd két-két barát a fekvő térdeihez és vállaihoz térdel. Ha van még egy személy, akkor ő a fejhez kerül. A játékosoknak a középső és a mutatóujjukkal meg kell próbálniuk megemelni a fekvőt. Ez első próbálkozásra nem sikerülhet.
Ezt követően valaki átveszi a csapatvezető szerepét, és elmeséli, hogy a megemelni kívánt személy megengedte, hogy egy halott szelleme megszállja, ezért szinte élettelen. A narrátor utasítsa a középen fekvő testet, hogy legyen „merev, mint a deszka”, mert így a test és a lélek nyitott lesz a természetfeletti hatásokra, tehát arra is, hogy megszállja egy lélek, amitől könnyűvé válik.
Most a narrátor ezt mondja: „könnyű, mint a toll; merev, mint a deszka”. A többi játékosnak, kivéve a középen fekvőt, ezt kell kántálnia, miközben a fekvő játékos merev, a szemét pedig csukva tartja. Elméletileg a kántálás közben a játékosok képesek felemelni a testet a földről, amihez csak két ujjukat használhatják.
A játékosok álljanak fel, nyújtsák előre a karjukat, miközben folytassák a kántálást, mert a barát a földre esne, ha abbahagyják. A játékosok addig kántálnak, amíg vissza nem tették a földre a fekvő személyt. Ekkor kérjék meg a lelket, hogy hagyja el a testet.
Teóriák, amelyek szerint sikerülhet a fekvő test két ujjas felemelése:
A sátán csinálta: Az elmélet szerint azért sikerülhet a lebegtetés, mert egy boszorkány, a sátán, vagy egy démon megszállta a fekvő játékost. A játék állítólag a XVII. századi Angliában, a pestisjárványok idején keletkezett. Sokan abban hittek, hogy a lebegtetés képes távol tartani a betegséget.
Merevség: Abban az esetben, ha már próbáltunk matracot emelni, akkor tudjuk, hogy nehéz egyik oldalról tartani, mert nyeklik-nyaklik, de akkor, ha ugyanolyan súlyú, de merev dolgot próbálunk megemelni, akkor könnyebb a dolgunk. Ez vonatkozik a középen fekvő személyre is. Az első próbálkozásnál nincs megmerevedve, ezért egyszerűbb a feladat, amikor összehúzza magát.
Csoportfókusz: Az első emelési kísérletnél a csoport nem figyel, mert röhögcsélnek, szkeptikusak, idegesek, ráadásul a középen fekvő személy is ébren van, vagy ő is ideges. A második emelésnél már mindenki a feladatra és annak sikerére koncentrál. A kántálás segíti az összehangolt mozgatást.
Akaraterő: Gyakran halljuk, hogy az ember mindenre képes, ha nagyon akarja. Ez az aranyszabály itt is érvényesülhet, ha a játékosok nagyon akarják, hogy sikerüljön a lebegtetés, hiszen motiválja őket, hogy milyen nagyszerű lesz elmesélni a többi havernak. Ha nagyon erős a játékosok akaratereje, akkor a második emelés talán sikerülhet.
(Forrás: bizzarium.com)
Legutóbbi hozzászólások