Honnan származik a szerencsesüti, a gris-gris zsák és a Jin Chan béka?
Szerencsesüti: Amerikában és Kanadában nagy kultusza van a kínai szerencsesütiknek, ami valójában japán, ugyanis 1914-ben a japán Makoto Hagiwara találta fel San Francisco-ban. A süti alapja a tsujiura Senbei lehetett. A japán keksz olyan rizs sütemények, amelyeknek belsejébe szerencse papírokat tettek, és a japán szentélyekben készítették őket a XIX. században.
Gris-gris zsák: Sokan mojo zsákocskának ismerjük a gris-gris, juju vagy jomo zsákot, amit a Karib térségben wanga, illetve oanga névvel illetnek. A kontinensenként másképpen nevezett, szerencsét hozó tárgy eredetileg afrikai talizmán, amit megvédi a viselőjét a gonoszsággal szemben, illetve szerencsét hoz neki.
Elsősorban az afrikai vudu eszköze, Amerikába pedig a rabszolgasággal került át. Régen sokan abba hittek, hogy a gris-gris zsák a fekete mágia egyik eszköze arra, hogy testi és lelki bajokat hozzon az emberre.
Jin Chan béka: A „pénz varangy” Liu Hai Chan az Öt dinasztia korában (907-960) élő taoista szerzetes nevéhez fűződik. Az ő nevében a Chan „varangyot” jelent kínaiul. A monda a szerzetes tudta, hogy egy béka él a kútban (Kínában a békát is varangynak nevezik). Egy napon kitalálta, hogy pénzt csinál a béka segítségével. Chan fogott egy madzagot, amire több pénzérmét felfűzött, majd azt belógatta a kútba.
A béka bekapta a madzag végét, Chan pedig kihúzta. Innentől kezdve a szerzetes a békával járta az országot, és pénzt gyártó békákat kezdett árulni. Az eladásból szerzett összeget a szegényeknek adta, majd később Liu Hai Chan a szerencse és a jólét istene lett.
A fán lekopogni: Nem teljesen egyértelmű a szokás eredete, de az valószínű, hogy az ősi pogányok találták ki, mert ők hittek abban, hogy az erdőkben, a fákban élnek a nagy hatalommal rendelkező szellemek, akiknek kopogással köszönték meg, ha valami jó dolog történt velük, esetleg elkerülte őket a balszerencse. A keresztények szerint a fa a keresztet jelképezi. Ha ezen koppintunk hármat, ami a Szentháromság jelképe, akkor a Gonosz nem hallja meg a jó szerencsénket, amit nem tud azt elrontani.
Palad Khik: A világ egyik legbizarrabb szerencsét hozó tárgya a Palad Khik, ami tulajdonképpen egy férfi fallosz. A thaiföldi amulettet az indiai szerzetesek vitték be az országba még a VIII. században. Az indiai szerzetesek szerint Shiva szent lingáját jelképezi a tárgy, ami bármit megad, amit az ember csak kívánhat.
A patkó: A valaha talált legelső patkó az etruszkoktól származik az időszámításunk előtti 400-ból. Észak-Európába valószínűleg a vándorló kelták vitték be, mert ők lógatták fel az ajtóban a patkót, hogy távol tartsák az erdőkben élő, gonosz tündéreket.
Maneki neko: A legismertebb legenda szerint egy csődbe ment üzletember, akinek annyi pénze se volt, hogy saját magáról gondoskodjon, befogadott egy éhező macskát, aki meghálálta a gondoskodás azzal, hogy megállt a bolt ajtaja előtt, és integetni kezdett a járókelőknek, hogy azok menjenek be az üzletbe.
Napjainkban a babona különbséget tesz aközött, hogy a macska melyik mancsát emeli fel. Ha a ballal integet, akkor az pénzt és jó szerencsét hoz, míg a jobb az egészséget.
Egy másik verzió szerint egy tehetős úr a Gotoku szentélyhez közeli fa alatt próbálta meghúzni magát a vihar elől. Onnan látta, hogy a szentély tulajdonosának macskája hívogatja. Az földesúr követte az állatot. Pár pillanattal később egy villám csapott a fába, ami alatt ácsorgott. A földesúr akkor készítette el az első maneki nekót, amikor a macska elpusztult.
A harmadik legendában egy öregasszony annyira elszegényedett, hogy kénytelen volt eladni a macskáját, ám álmában megjelent a macska, aki arra kérte, hogy készítse el agyagból a képmását. Az öregasszony másnap elkészítette az agyagmacskát, majd alaposan meglepődött, hogy milyen gyorsan talált vevőt. Harmadnapra több szobrot készített, de azokat is vitték, mint a cukrot. Az öregasszony meggazdagodott, és megtarthatta a macskáját.
(Forrás: noiportal.hu)
Legutóbbi hozzászólások