A hónap főangyala, Barchiel szeretné, ha áldoznánk, elűznénk a telet és gyónnánk.A tél utolsó hava a szerelemről, a farsangról és a megújulásról szól, emiatt február főangyala, Barchiel is ezekkel kapcsolatos feladatok elvégzését kéri tőlünk azért, hogy a tavaszt testileg és lelkileg is megújulva kezdhessük.
Tartsuk meg a Februáliat: Az ókori Rómában volt hagyományos ünnep a Februalia, ami nem véletlenül tartott heteken át. Az ünnepi karnevál, a tüzek gyújtása mind-mind azt a célt szolgálja, hogy az emberek meghívják a tavaszt, a fényt és az örömöt.
A magunk módján mi is tartsuk meg a Februáliát! Jelöljünk ki például egy hetet, amikor többet szórakozunk, a barátainkkal összejövünk inni, mulatni, vagy menjünk el velük egy farsangi bálra. Ha jobban szeretnénk egyedül ünnepelni, akkor együnk-igyunk, vegyünk egy forró fürdőt.
Búcsúztassuk el a telet: A tél kitart, ha nem szólunk rá, hogy „au revoir”! Búcsúzzunk el a téltől például úgy, hogy menjünk busójárásra, vagy otthon rendezzünk egy kis tűzfesztivált azzal, hogy meggyújtunk pár gyertyát.
Gyónjunk meg: Az emberek testi és lelki megújuláson estek át Februália idején. Ennek a folyamatnak fontos része volt a gyónás, ezért mindegy, hogy milyen istent, eszmét érzünk a magunkénak, mert az számít, hogy használjuk ki ezt az időszakot arra, hogy megbánjuk az elmúlt év bűneit, rossz tetteit, mindent, amit mások és magunk ellen elkövettünk.
Ha akarjuk, akkor tartsunk szertartást, aminek során hangosan kimondjuk a tetteinket és azt, hogy mennyire megbántuk azokat. Persze ennek csak akkor lesz értelme, ha komolyan gondoljuk. A legjobb az lenne, ha az érintettnek mondanánk el, hogy sajnáljuk, amit tettünk.
Kezdjünk párt keresni vagy a házi tüzet fellobbantani: Szingliként nem az a lényeg, hogy Valantin-napra találjunk valakit, hanem csak annyit kell tennünk, hogy aktívan keressük a szerelmet. Ha már több kiszemeltünk is van, akkor válasszunk! Ha van párunk, esetleg már házasok vagyunk, akkor tisztítsuk meg a kapcsolatunkat, ami ápolásra, frissítésre szorul.
Áldozás: Februália idején azért áldoztak az őseink, hogy megbékítsék az isteneket, elűzzék a telet, és örömteli, gazdag, szerencsés évük legyen. Mi is áldozhatunk az égieknek úgy, hogy ételt, italt és/vagy virágot teszünk az oltárunkra.
Áldozásnak számít az olyan tett is, ha ételt-italt adunk a szegényeknek, kóbor állatoknak, vagy az állatmenhelyeken, hiszen így nagylelkűséget tanúsítunk a környezetünkkel szemben.
(Forrás: noiportal.hu)
Legutóbbi hozzászólások