Tíz beszámoló, ami bizonyítja, hogy a kicsik olyasmit látnak, amit a felnőttek nem.A kapitány: „Az egyik szülői értekezleten egy aggódó szülő lépett hozzám, és elmesélte, hogy a 6 éves fia állandóan egy láthatatlan szellemről beszélt, akivel a szobájában játszottak. A gyerek Kapitánynak nevezte a szellemet, akit egy ősz hajú, öregemberként képzelt el.
A kisfiú elárulta az anyukájának, hogy a Kapitány szerint, amikor majd felnőtt lesz, akkor az lesz a feladata, hogy megölje azokat az embereket, akiket a Kapitány kijelöl neki. A kisfiú sokat sírt, mert nem szeretne gyilkolni, de a Kapitány azt állítja, hogy nem lesz választása, és majd megszokja a dolgot.”
A kislány: „Gyerekkoromban a nagyapámnak volt egy tábora a Lake Dering közelében. Az egyik nap, amikor 7 éves lehettem, beleestem a tóba. Nem tudtam úszni, úgyhogy a víz alá süllyedtem. Amíg a víz alatt voltam, homályosan láttam egy kislányt, aki azt mondta, hogy nézzek fel a napra, rúgjam a vizet. A felszínre úsztam, ahol a nagyapám kihúzott a partra. Később megtudtam, hogy egy egy kislány korábban belefulladt a tóba.”
Ugyanolyan voltam: „Az unokaöcsém két és fél éves volt, amikor rendszeresen beszélgetett egy férfival, akit csak ő látott. Mellette volt egy idős asszony is, akit a nagyszüleim házában látott. Az anyukám elmondta, hogy én is így viselkedtem gyerekként, és sokáig játszottam az akkor már halott nagyapámmal.”
Ismeretlen férfi: „Amikor a lányom két és fél éves volt, akkor a mellettünk lévő szobában aludt. Az egyik éjjel riadt és izgatott volt, ezért átvittem a mi szobánkba. A lányom ekkor teljesen éberen az ágy végébe nézett, és így szólt: „nézzétek a fényeket, ahogy villognak”, majd azt kérdezte, hogy „apa, ki az a férfi?”, és az ágy végébe mutatott.”
A képzeletbeli barát: „A 3 éves lányom képzeletbeli barátja, Kelly a szekrényben lakott, és szeretett a kicsi hintaszékben ülni, amikor a lányom aludt. Amikor két évvel később a feleségemmel az új Amityville horrort néztük, akkor a lányunk rámutatott a fekete szemű lányra, és azt mondta, hogy pont úgy néz ki, mint Kelly, a halott lány, aki a szekrényében lakott.”
A kisfiú a fán: „A szüleim birtoka egy temető közelében volt. Az apám és az unokahúgom gyakran arra sétált. Egyszer a 4 éves unokahúgom megkérdezte, hogy „mit csinál az a fiú a fán”? Egyik fán sem volt fiú.”
Nincs arca: „A 3 éves fiam arról mesélt, hogy egy félelmetes férfi lakik apa és anya szobájában. Egyszer megkérdeztem a fiamtól, hogy hogyan néz ki a férfi. Azt felelte, hogy nincs arca.”
Elismerés a jól végzett munkáért: „A feleségemmel a 2 éves lányunkat hallgattuk a babafigyelőn, amikor szombat reggel a gyerek azt mondta, hogy: „Mi? Rendben, megmondom neki.”
Ezt követően a lányom átjött a szobánkba, majd ezt mondta a feleségemnek: „Mary azt mondja, hogy jó munkát végzel.”
Mary a nejem nagyija volt, akivel nagyon közel álltak egymáshoz, amíg a mama meg nem halt.”
A férfi a folyosón: „Az unokaöcsém 2-3 éves lehetett, amikor az éjszaka felébredt, majd folyamatosan a szoba sarkát bámulta. Elárulta, hogy egy férfi állt ott, aki néha odament hozzá beszélgetni. A nővérem halálra rémült a dologtól.”
Csak álom: „A kislányom gyakran beszélt egy férfiról, aki esténként megjelenik a szobájában, és keresztet rajzol a homlokára. Azt hittem, hogy csak álmodja, ám amikor az anyósom mutatott néhány régi családi fotót, akkor a gyerek rámutatott a férjem apjára, aki tizenhat éve halott, és azt mondta, hogy ő az, aki meglátogatja a szobájában. A férjem elárulta, hogy fiatalkorában az apja mindig keresztet rajzolt a homlokára.”
(Forrás: bizzarium.com)
Legutóbbi hozzászólások