Az elkerülhetetlentől való félelmen próbáltak enyhíteni a halottas könyvek szerzői a múltban. Popol Vuh: Az eredeti maja kódexet 1550-ben fordították le spanyolra. A mű egyik része egy ikerpárról szól. Hunahpu és Xbalanque utazást tett az alvilágban. A kalandról részletes térképet készített Xibalba, aki a Paradicsomot kereste, ám ahelyett egy forrósággal, örök sötétséggel, véres-gennyes folyókkal és rettenetes emberevő istenekkel teli helyet talált. Az ikrek megtalálta a Paradicsomot, de ehhez át kellett jutniuk a középső világ kilenc részén, hogy feljussanak a tizenharmadik szintre.
A firenzei kódex: A XVI. századból származó dokumentum az azték kultúráról ad információt. Az iromány egy ferences rendi szerzetes, Bernardino de Sahagun évtizedes munkájának köszönhető. A három részből álló firenzei kódex a halálba való utazásról szól. Az aztékok abban hittek, hogy az ember életbeli státusza és halálnak módja határozza meg, hogy az illető hova kerül, nem az erkölcsössége. Az egyik hely az emberevő szörnyes, sötét Mictlan. Ennek az ellentéte a Tlalocan, az örök tavasz, bőség országa.
Mennyek és Pokol: Emanuel Swedenborg egy svéd tudós, filozófus, teológus, látnok és keresztény misztikus 1744 húsvétján azt állította, hogy az Úr megbízta, hogy írjon egy mennyei doktrínát, aminek a kereszténység megújítása a célja, valamint az Úr felnyitotta a lelki szemeit, szabadon bejárhatta a mennyet és a poklot, beszélhetett az angyalokkal és a démonokkal.
A teológus azt is állította, hogy összeköttetésben áll Dávid királlyal, Pál apostollal, XIV. Lajos francia királlyal, valamint a Holdról és más bolygókról származó lelkekkel.
Egyiptomi Halottak Könyve: A nagyjából 3500 éves ókori egyiptomi írás a túlvilágról szól, és a legenda szerint Thot isten állította össze. A Halottak Könyve máig megfejtetlen részei komoly fejtörést okoznak, hiszen ritka és nagyon régi szöveget tartalmaznak. További probléma, hogy gyakran a szöveget másoló írnokok sem értették a szöveget, ezért azt rosszul másolták le, ami olyan szövegromlást eredményezett, hogy emiatt képtelenség értelmezni a művet.
Bardo Tödol: A „Bardo útmutatás, amelynek puszta hallatán elérhető a megszabadulás” ismertebb neve a Tibeti halottas könyv, ami Tibet egyik legismertebb dokumentuma. A mű a köztes lét (bardo) állapotaiból való szabadulást segítő, misztikus szöveggyűjtemény.
A szertartás úgy néz ki, hogy a haldoklás kezdetétől a halál beálltán keresztül az azt követő időszak (köztes lét, bardo) során negyvenkilenc napon át olvassák a haldoklónak, hogy ezzel utat mutassanak neki az újjászületések körforgásából (szanszára) való megszabadulásra.
Arda Viraf könyve: A szent szöveget Zoroasztrianizmus „iráni Isteni színjátékának” nevezik. A mű elmeséli Arda Viraf alvilágba való leszállását. A történet szerint Arda Viraf egy különleges bort és beléndeket fogyasztott azért, hogy beléphessen a Túlvilág kapuján.
Az Arda Viraf testéből kiszálló lélek elutazott a Másvilágra, ahonnan 7 nap múlva tért vissza. A feltámadás után Arda Viraf leírta a látomásait. Arda Viraf először a Chinvat hídhoz érkezett, hogy megkapja az ítéletet.
Ha jó volt, akkor megnyílik a Paradicsom kapuja, amin egy gyönyörű nő kíséri át az elhunytat. Abban az esetben, ha valaki gonosz volt, akkor a híd egyre keskenyebb lesz, mígnem az illető bele nem zuhan a Pokolba.
Orfikus Aranytáblák: Egy bronz urna a poraiban találták Thesszáliában. Az ókori görög írások szerint a görögök gyakran adtak ilyen „útlevelet a halálba”. A tábla időszámításunk előtt 300-350 körül készült, és konkrét utasításokat ad arról, hogy az elhunyt miképpen csillapíthatja a szomját.
Ars Moriendi – A meghalás művészete: A keresztények halottas könyve a XV. században keletkezett középkori vallásos irodalom egyik legjelentősebb alkotása. Anno ez a mű adott utasítást a haldoklónak, akit az ebben az irományban található imák készítettek fel a halálra, valamint arra, hogy a vég bekövetkezte után hogyan álljon ellen az Ördög csábításának, miképpen védje meg a lelkét és a békéjét.
(Forrás: noiportal.hu)
Legutóbbi hozzászólások