A következő jelek mindegyike arra utal, hogy a csemeténk emlékszik a korábbi éltére.Állítólag 3-4 éves koráig minden ember emlékszik arra, hogy ki volt ő és milyen életet élt az előző életében, ám ezzel sok felnőtt nem foglalkozik, mert a furcsa meséket elkönyvelik a gyermek élénk fantáziájának termékeként.
Ha nem szeretnénk az ilyen szülők közé tartózni, akkor a következő jelekre kell odafigyelnünk, mert ezek mindegyike utalhat arra, hogy a gyermekünk még emlékszik a korábbi életére.
Ismeretlen nevek, ismeretlen emberek: A kisgyerekeknél nem könnyű megállapítani, hogy mikor beszél a fantázia világáról és mikor a valóságról, ha viszont tartósan rendelkezik a gyerek a képzeletbeli barátjával, ráadásul ez szokatlan viselkedéssel, tevékenységgel párosul, akkor mindenképpen muszáj foglalkozni a dologgal, mert a kicsi élőnek érzékeli a játszótársát.
Amennyiben olyan személyről beszél a gyerek, aki nem található meg a környezetében, akkor beszélgessünk vele erről, mert így derülhet ki, hogy tényleg csak képzeletbeli barátról, mesefiguráról, vagy valami egészen másról van szó.
Különleges rajzok: Nem kell, hogy egy rajz vérről, erőszakról szóljon, mert egy hozzáértő ezek nélkül is képesek megfejteni, hogy a csemete az előző életéről vetett papírra ezt-azt. Emellett mindig jó ötlet, ha megkérjük a kicsit, hogy mesélje el azt, amit lerajzolt.
A semmiből jött nyelvtudás: Sok anyuka mesél arról, hogy a gyereke egyszer csak angolul nevezi meg a színeket, vagy „anya” helyett „mother”-t mondanak, pedig erre senki se tanította meg őket. Ennek oka lehet, hogy a kicsi képes visszaemlékezni az előző élete anyanyelvére.Különös álmok, rémálmok: Érdemes odafigyelni arra, hogy milyen álomról mesél a gyerek, főleg akkor, ha a hatására felriad. A visszatérő álmok, rémálmok mindig beszédesek, így arra is utalhatnak, hogy milyen volt a kicsi előző élete.
Különös képességek: Sokszor előfordul, hogy egy gyereknek kiemelkedő tehetsége van valamihez, amivel kiemelkedik a kortársai közül. Persze előfordulhat, hogy zseni, de a nagyobb többség inkább arra enged következtetni, hogy a kicsi a korábbi életéből hozta magával a különös képességét.
„Láttalak, amikor vártál engem”: Amikor az ember meghal, akkor a lélek egy köztes térbe kerül, ahol nincs idő és tér. Itt más lelkekkel kerül kapcsolatba, valamint elemzi az előző életét, felkészül a következőre, kiválasztja azokat a lelkeket, akikkel együtt szeretne élni az új életében.
A lélek saját maga választja ki a szüleit, akikkel még a születés előtt „egyeztet” a köztes térben, valamint meghatározza azokat a feladatokat, amelyeket teljesíteni szeretne a következő életében. Ez az oka, hogy a kisgyerek olykor emlékeznek az „átmeneti” időszakra, amelyben látta a terhes anyukáját.
„Nem te voltál az anyukám”: A legtöbb szülő meglepődik, ha a gyereke azt állítja, hogy van egy másik anyukája, apukája, majd teljes részletességgel elmondja, hogy milyen a „másik szülő”, illetve arról mesél, hogy miben volt jobb vagy rosszabb a mostaninál. Ilyenkor lehetséges, hogy a gyerek a korábbi családjára emlékszik.
(Forrás: noiportal.hu)
Legutóbbi hozzászólások