Megkínozták és máglyára vetették a rossz időben, rossz helyen született asszonyokat.
Katharina Henot – A postamester boszorkány: Boszorkány és postamester volt Katharina, aki a németországi Kölnben élt a férjével, Heinrich Neuden-nel és bátyjával Harger Henot-tal, a helyi posta hivatalt pedig az apjától örökölte meg. Katharina ezzel az első női postamester lett Németországban, ami anno rengeteg konfliktust szült a császári udvarral, mert II. Leonhard gróf von Taxis központosítani szerette volna a postát.
A városban 1626 és 1631 között zajlottak le a boszorkányperek, amibe a Henot család is belekeveredett, amikor 1627 januárjában egy apáca fekete mágiára panaszkodott, majd több gyanús betegség és haláleset történt a kolostorban.
A Henot család tagadta a vádakat, ezért kínpadra küldték Katharinát, aki makacsul tagadta, hogy boszorkány lenne. A törvényt nem érdekelte, hogy a nő az ártatlanságát bizonygatja, ugyanis boszorkányság vádjával megégették.
A későbbi kutatásokból kiderült, hogy Katharina ellen nem hoztak jogerős ítéletet, és nagyon valószínű, hogy összeesküvés áldozata lett. A kivégzés után Harger megpróbálta tisztára mosni a család nevét, majd a sors iróniájaként ő volt az, aki 1629-ben boszorkánynak kiáltotta ki Christina Plumot, aki a boszorkányperek másik áldozata lett.
Märet Jonsdotter – A lovagló és pajzánkodó boszorkány: A XVII. századi Svédországban történt, hogy Märet Jonsdotter úgy lovagolt meg egy férfit, mintha az illető ló lenne. Állítólag ez a mesebeli Blockula mezőn történt, ahol a nő rendszeresen megjelent a boszorkányszombatokon.
Egy másik esetben Märet a testvérével teheneken lovagolt a mezőn, majd levágta az állatokat és intim kapcsolatot létesített az Ördöggel, legalábbis ezt állította az asszony húga. Märet neve azért vált híressé, mert ő volt az első áldozata a Svédországon végigseprő nagy boszorkányüldözésnek 1668 és 1676 között.
Az asszonyt egy helyi pásztor lánya, Gertrud Svensdotter vádolta meg, miután a nő apja hiába udvarolt a boszorkánynak. A vádlott semmit se vallott be, ezért a kor törvényei miatt nem végezhették ki. A boszorkány hisztéria azonban egyre nőtt Svédországban, ahol az igényekhez igazították a törvény szavát, aminek értelmében Märet 1672-ben kapta meg a halálos ítéletet, aminek értelmében lefejezték, majd elégették.
Merga Bien – A gazdag boszorkány: A német örökösnő állítólag úgy szerezte a vagyonát, hogy megölte a második férjét, a gyerekeivel egyetemben. A gyilkosságokat nem önszántából követte el, ugyanis a terhes Merga azt állította, hogy megszállta egy boszorkány szelleme, ráadásul olyan boszorkányszombaton vett részt, ahol a Sátán is a tiszteletét tette. A nőt elevenen égették meg, a szelleme pedig a mai napig visszajár, hogy terhes nőket szálljon meg azért, hogy a babákat a túlvilágra vigye, így tisztelegve a meg nem született gyermeke előtt.
Anna Koldings – A Gonosz Anyja: A dán boszorkányt azzal vádolták meg, hogy vihart keltett azért, hogy így végezzen Anna királynővel, aki IV. Jakab újdonsült feleségeként hajózott az új otthona felé.
Később a hajón dolgozó pénzmestert Christoffer Valkendorf egy Karen nevű takácsot vádolt meg azzal, hogy kis ördögöket küldött a hajóra, hogy azok vihart kavarjanak. Miután elfogták Karent, ő is megpróbált mást bemártani, és Annát nevezte meg, mint a vihar okozóját.
Annát elfogták, megkínozták, mire a nő öt tettestársat nevezett meg, köztük a koppenhágai polgármester nejét, Malint és Karenét. Az ügyben végül Annát és tizenkét társát égették meg Kronborg várában, Koppenhágában 1590-ben.
(Forrás: noiportal.hu)
Legutóbbi hozzászólások