Tartsuk be a legfontosabb szabályokat, hogy Isten meghallja a fohászunkat!prayingAmikor imádkozunk Istenhez, de végül nem lesz semmi abból, amit kértünk, akkor hajlamosak vagyunk az Urat okolni, pedig lehetséges, hogy meg sem hallotta a fohászunkat, ugyanis rossz technikával próbáltuk megszólítani.

Amennyiben szeretnénk, hogy a jövőben célba érjen az imánk, akkor a következő alapszabályokat maradéktalanul tartsuk be, mert ellenkező esetben süket fülekre fog találni a kérésünk!

Imasarok: A legfontosabb, amit tudnunk kell, hogy hiába áll világszerte milliónyi templom, valójában egyikbe se kell bemennünk, ha imádkozni akarunk, mert Isten mindenhol ott van. Ha mégis szeretnénk szertartásossá tenni az imát, akkor alakítsunk ki egy helyet, ahova visszavonulhatunk, és nyugodtan fohászkodhatunk.

Ha a lakásunkban alakítunk ki imasarkot, akkor azt tegyük egy kis asztallal, szobrokkal, gyertyákkal, szent képekkel, és mindennel, amitől jobban érezzük magunkat. A cél az, hogy az imasarokban érezzük úgy, mintha Istennel ülnénk egy asztalhoz.

Ne csak kérjünk: Gondoljunk a szeretteinkre, a világ más részein élő embereknek is, ha imádkozzunk, tehát legyen néhány „közhasznú” fohászunk. Imádkozzunk például a szegények megsegítéséért, a beteg gyerekek gyógyulásáért. Amikor pedig kérünk, akkor nyugodtan mondjuk el a félelmeinket, kételyeinket, gondolatainkat, érzéseinket!

Higgyünk abban, amit mondunk: Nincs elveszett ima, ugyanis Isten mindegyiket meghallgatja, ám csak akkor tudja teljesíteni bármelyiket is, ha azt látja a szívünkben, hitünkben, lelkünkben.

Ha valaki úgy imádkozik, hogy nem hisz Istenben, az angyalokban, akkor annak a hangja csak suttogás Isten fülében, aki ebből tudja, hogy nem igaz hívővel van dolga. Ha egy kéréssel fordulunk Istenhez vagy az angyalokhoz, akkor abba az imába adjuk bele önmagunkat.

Ne úgy álljunk neki a fohásznak, hogy „úgy sem lesz belőle semmi! Isten csak az elszántsággal, nagy hittel átitatott imát fogja ordításként meghallani.

Adjuk önmagunkat, legyünk hálásak: Legyünk tisztelettudóak, ám ez nem jelenti azt, hogy nem beszélhetünk hozzá úgy, mintha egy szülő, barát lenne, hiszen nem azt várja el tőlünk, hogy a szokásos klisé bókokkal fényezzük, dicsérjük a nevét.

Nyugodtan imádkozzunk a saját stílusunkban, és ne kövessük a formakövetelményeket, amiket korábban belénk neveltek. Ha fohászkodunk, akkor szánjuk rá bőven az időnkből, tehát ne süssünk közben palacsintát, hanem csak az imára figyeljünk. Amikor pedig érezzük, hogy valamiben az ő keze van, akkor ne felejtsük el a hálát!

Ne alkudozzunk: Felesleges olyasmit ígérnünk Istennek, amit nem fogunk betartani, tehát kerüljük a „ha megkapom, akkor megváltozom”, mert Isten tudja, hogy melyik imánkat érdemes meghallgatnia, és melyikre kell csak legyintenie.

Ha mégis fel akarunk ajánlani valamit, akkor csak olyan kicsi vagy nagy dolgot mondjunk, amiről tudjuk, hogy képesek vagyunk betartani.

(Forrás: noiportal.hu)