Földi mennyország volt a sziget, ahol mindig tombolt a nyár, és a mágia olyan általános dolog volt, mint a levegővétel.
Nagy-Britannia leghíresebb mondaköréről, Arthur-királyról mind hallottunk már, és legalább egyszer azt kívántuk, hogy bárcsak elmehetnénk Avalonba, ám a csodák világa sajnos ködbe veszett.

Sokan úgy gondolják, hogy Avalon csak mese, ám vannak, akik azt várják, hogy a Mágia és a Mesék Birodalma újra felbukkan, ha eljön az ideje. Hogy mi az igazság, azt nem tudhatjuk, de most ismerjük meg jobban Avalont!

Avalon, ahol a fák maguktól teremnek, azért kapta ezt a nevet, mert a régi angol nyelvben az „aval” szó almát jelent. Az Avalon szó legelőször Geoffrey of Monmouth – „Britannia királyainak története” című krónikájában bukkant fel. A szerző, aki pap volt úgy írt ebben a műben Arthur királyról és Avalonról, mintha tényleg léteztek volna.

Arthur királyként, és a végzetes csata, amiben meghalt, először Annales Cambriae című művében jelent meg 950-ben. A legendás király létezésére utal az is, hogy nagyon sok olyan szobrot, fametszetet találtak, amik arra utalnak, hogy Arthur király létező személy volt.

De kanyarodjunk vissza Avalonhoz, a Nyár szigetéhez, ahol mindig tombolt a nyár, a béke uralkodott, és a földeken alig kellett dolgozni, mert az „önszántából hozott létre bőségesen mindent”.

A kiváló éghajlattal rendelkező világban, ahol az emberek lassabban öregedtek, bosszantó dolgok is akadtak. A tündérek ugyanis sosem voltak kedves teremtmények, ezért már akkor is nagyon kellett óvakodni tőlük, mert könnyedén átverték az embereket, és egyszerűen átvitték őket a Tündérek Országába, ahonnan ritkán jön vissza bárki is.

Avalonban a mágia teljesen hétköznapi dolognak számított. A szigetet egyetlen térkép sem jelöli, és emberi járművekkel megközelíthetetlen, ez azonban Arthur király idejében lényegtelen volt, mert akkor a druidák könnyedén átvezették az embereket Avalonba.

A kelták idejében bárki eljuthatott a csodálatos szigetre, akár csónakkal, vagy egy titkos ösvényen keresztül, ha szerette volna az Avalonban élő papnők segítségét kérni, vagy csak a hitét óhajtotta gyakorolni a természet és a kelta istenek előtt.

A szép idők akkor változtak meg, amikor Arthur, Britannia Megváltója, az egyetlen igaz és „Nagy Király” elhalálozott a szászok elleni csatában. Ennek a következménye az lett, hogy a kereszténység lett az új vallás Nagy-Britanniában. A mágia, a kelták, és a druidák azonban nem férnek össze ezzel a hittel, ezért lassan eltűntek, és velük együtt Avalon is a ködbe veszett.

A rege szerint Arthur király, és a kerekasztal lovagjai egy hegy vagy barlang mélyén pihennek addig, amíg a világ nem kerül olyan állapotba, hogy vissza kelljen térniük. A legendás Excalibur sem tűnt el nyomtalanul, mert azt Arthur hűséges fegyverhordozója visszavitte a Tó Asszonyának a király halála után.

Avalon kilenc boszorkánya: Az egyik leghíresebb történet arról szól, hogy a sziget helytartója egy Viviane nevezetű főpapnő és varázslónő volt, aki állítólag összetörte Merlin szívét.

Viviane papnőnél azonban sokkal ismertebb Morgan, aki egy tündér volt, és ő uralkodott Avalonon, ahol összesen kilenc híres boszorkány élt. Róluk csak annyit tudunk, hogy értettek a varázsláshoz, a gyógyításhoz és a gyógyfüvekhez.

Morgan esetében két történetet hallottunk. Az egyik az, hogy ő volt az, aki elvállalta, hogy meggyógyítja Arthurt a Camlannál vívott utolsó csatája után. A másik legenda alapján Morgan Le Fay, Arthur féltestvére volt, akivel viszonyba keveredett, és szült neki egy gyereket, akinek a Mordred nevet adta. Ez a fiú volt végül az, aki megölte Arthurt, majd ő is meghalt.

Tények a szigetről: Természetesen vannak, akik szerint Avalon csak mese. Mások úgy vélik, hogy Avalon és Atlantisz ugyanaz a hely. Némelyik tudós pedig azt feltételezi, hogy Avalon maga a Glastonbury Apátság szigete, amiből mára csak romok maradtak az 1184-es tűz után.

Avalon létezése mellett szól az, hogy a történészek feltárták az apátságot, és állítólag rátaláltak Arthur király sírjára, amihez tartozott egy latin szövegű ólomkereszt. Ezen a következő felirat állt: „Itt, Avalon szigetén fekszik sírjában a híres Arthur király, és felesége, Guinevere”. A szkeptikusok erről azt állították, hogy csak a régi szerzetesek akarták átverni a hiszékeny embereket, hogy pénzt szedjenek ki belőlük.

A mágikus világról senki sem tudja, hogy valóban létezett, vagy létezik-e. Annyi biztos, hogy napjainkban is sokan hisznek benne, és várják, hogy újra felbukkanjon a mesés hely.

(Forrás: noiportal.hu)