Az ókori görög időkből származik a triskelion, amit egyre többen fedeznek fel újra.
Ha jól áttanulmányozzuk a világunk vallásait, akkor rengeteg párhuzamot fogunk felfedezni a különböző hitvilágok között, ami nem véletlen, hiszen egymástól vették át azokat. Ilyen a trikelion is, amit ma egyre többen választunk, ha ékszerről, vagy tetoválásról van szó, ám kevesen tudjuk, hogy mit is jelent ez a szimbólum.

A Hármasság ősi jelképét az ókori görögök még triskele, trinacria vagy triskelion néven emlegették. Ezek a kifejezések mind azt jelentették, hogy „háromlábú”. A modern korban azonban már mindent triskelionnak nevezünk, ami egy háromágú spirál, vagy az alapját három begörbített láb alkotja.

A lábas triskelionok között találhatunk olyat, amelyben csak három láb van, míg máshol egy Medúza vagy Gorgó feje helyezkedik el a szimbólum közepén. Az ókori Görögországban elterjedt triskelionhoz hasonló jelképek, később pénzérméken, hajókon, a keltáknál, Szicíliában, de még Törökországban is felbukkantak.

A szicíliai triskelionról, ami ma is látható a sziget zászlójában, az időszámításunk után 23-ban született, Plinius is mesélt. A római történetíró írása alapján, a sziget háromszögalakjából jött létre a szimbólum, amelyben a háromláb, a sziget sarkait szimbolizálja.

Plinius magyarázatában azonban nem hisz mindenki. Ők azzal érvelnek, hogy nincs arra bizonyíték, hogy a szimbólum nem régebbi-e, mint az első térképek Szicília szigetéről, ezért létezik egy másik elmélet is a szicíliai triskelionról. Ez már arról szól, hogy a triskelion a háromlábú asztalokat jelképezi, amelyeket Héphaisztosz, a görög kovácsisten készített Iliászban.

Később a kelták is bevették a triskeliont a szimbólum rendszerükbe, és még ma is megtalálható a jelkép, az Ír-tenger közepén elterülő, Man-szigeten és Bretagne-ban. Ez azzal magyarázható, hogy az ókorban mind a két hely kelták lakta terület volt. A kelta mitológiában különösen nagy fontossága van a hármasságnak. Elég csak a hármas isteneikre, vagy a tér hármas felosztására gondolnunk.

A köztudatban leginkább a kelta spirál terjedt el. Ennek a neve triskele, melyből az elsőt az írországi Newgrange őskori építményénél találták meg. Az akkori kelta kereszténység korszakban, a szenthármasság jelképének nevezték ki a jelképet.

A triskelion jelentését sajnos nem mindenki tartotta tiszteletben, és a történelemben akadt, aki a félelemkeltésre használta. Ezt a gyalázatot a náci Németország követte el, amikor az SS egyik belga hadtestének zászlajára, a triskele egyik változatát festették fel.

A szimbólum nevét Alan Stivell mosta tisztára. A breton hegedűművész az 1970-es években újra divatba hozta a triskeliont Bretagne-ban, amikor rendszeresen triskele-nyakláncot viselt.

A jelkép először a kelta múltú országban terjedt el újra, ahol pólókon, ékszereken jelent meg, majd turisztikai kiadványokon is feltűnt, de olyan cég is akadt, amelynek vezetője a triskeliont választotta a logójába. Az eltelt évtizedekben szépen, lassan az egész világon újra divat lett a triskele, és már ugyanannyian választják valamilyen formában, mint ahányan a keresztet, vagy pentagramot.

(Forrás: Dívány)