Félig farkas, félig emberi szörnyeteg riogatta azokat, akiknek a kezébe került a két furcsa kőfej.
A northumberlandi otthonuk udvarán játszott a 11 és 9 éves Ronson fiú, amikor 1972 februárjában két teniszlabda nagyságú követ találtak. Ezek különlegessége az volt, hogy elnagyolt fejeket véstek beléjük. Az egyikben férfi arcvonásokat faragtak, ezért azt „Fiú”-nak nevezték el, míg a másik női arcot formázott, boszorkányos hegyes orral, és mélyen ülő szemekkel, ezért az a „Lány” nevet kapta.

A Ronson fiúk magukkal vitték a házba a kőfejeket, ami után megmagyarázhatatlan dolgok kezdték borzolni a lakók idegeit. Ilyen volt az, hogy a testvérpár hiába tette le egy helyre a kőfejeket, azok sohasem maradtak úgy, ahogy hagyták őket. Emellett a háztartási eszközök is folyamatosan elromlottak. Az is előfordult, hogy a fiúk húga arra ébredt, hogy az ágya körül, a padlón törött üvegcserepek szóródtak szét.

A legijesztőbb jelenség azonban csak ezt követően történt, ám az nem a Ronson családot érintette, hanem a szomszédos házat. Az ott élő asszony éppen, a fogfájása miatt nyűgös, kislányát ápolta, amikor egy félig ember, félig farkas teremtmény lépett be az épületbe.

Ahogy anya és lánya megpillantotta a lényt, sikoltozni kezdtek, amit meghallott a ház ura, aki berohant a szobába, de addigra a teremtmény köddé vált, és csak a lépéseinek zaját lehetett hallani. Ebből a háziak arra következtettek, hogy a szörny két lábon és felegyenesedve halad a lépcső irányába. Az asszony férje a lény után ment, de csak azt látta, hogy a hátsó ajtó nyitva van, tehát az ismeretlen szörny arra távozhatott.

Az incidens után, a kőfejek a Southamptonban élő, Dr. Anne Ross professzor kezébe kerültek. Dr. Ross, aki a kelta történelemmel foglalkozott, semmit sem tudott arról, hogy korábban milyen megmagyarázhatatlan jelenségeket okoztak a kőfejek.

A professzor biztos volt abban, hogy a Fiú és a Lány is kelta eredetű, valamint nagyjából 1800 évesek, úgyhogy betette őket a kőfej gyűjteményébe. Hamarosan pedig ő is szembe találta magát a rejtélyes lénnyel.

Az eset akkor történt, amikor dr. Ross békés álmából arra ébredt, hogy hideg van a szobájában, és valamiért nagyon retteg. Az ijedtségének okát akkor pillantotta meg, amikor felnézett, ugyanis a félig ember, félig farkas ott állt a szoba ajtajában.

A professzor leírása szerint a teremtmény feketének látszott a fehér ajtó előtt. A felsőteste farkasé, míg az alsó teste emberé volt, amit fekete szőr borított. A szörnyeteg nem csinált semmit, csak megfordult, és elhagyta a szobát. Dr. Ross, habár félt, mégis úgy érezte, hogy követnie kell, ezért a lény után szaladta. Hallotta, hogy a szörny a lépcsőn van, majd eltűnt a hátsó ajtónál.

Az incidens után, a nő meggyőzte magát arról, hogy az egész meg sem történt, és csak rémálom volt, úgyhogy nem foglalkozott tovább a dologgal. Az eset azonban akkor újra előkerült, amikor dr. Ross férje arra ért haza, hogy a tinédzser lányuk szinte hisztérikus állapotban van.

Kiderült, hogy a lény az üres házban volt, amikor megérkezett a gyerek. Ahogy a lány kinyitotta a bejárati ajtót, azt látta, hogy a teremtmény a lépcsőkön tart lefelé, majd átugrotta a korlátot, és puhán dobbanó léptekkel érkezett a padlóra.

Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a család látta a szörnyeteget, ami leggyakrabban a lépcsőn jelent meg, és újra, meg újra eljátszotta a korábbi jelenetet. Dr. Ross meg volt róla győződve, hogy valami gonosszal állnak szembe, ezért fogta az egész gyűjteményét, köztük a Hexham-ban talált két kőfejet, és elajándékozta.

A kőfejek következő tulajdonosa, egy gyűjtő volt, aki nem találkozott a teremtménnyel, viszont az érezte, hogy amióta megkapta a gyűjteményt, a házát gonoszság lengi be. Elmondása szerint a legerősebben a Lány kőfejnél érezte veszélyben magát. Ezt követően a kőfejek egyszerűen eltűntek, és senki sem tudja, hogy hogyan.

A kőfejekkel kapcsolatban a legérdekesebb dolog az, hogy, amikor a northumberlandi ház előző tulajdonos fülébe eljutott azoknak a híre, akkor ő váltig állította, hogy azokat ő faragta 1956-ba, tehát véletlenül sem lehettek 1800 évesek. Az igazát bizonyítva, csinált még kettőt, amik hasonlítottak az eredeti kettőre.

A kőfejeket elküldték kormeghatározásra, ám az eredmény rejtélyesen eltűnt. Hogy mi lehet a farkasszerű lény, és a kövek közötti kapcsolat, az sohasem derült ki, és lehet, soha nem is fog.

(Forrás: Legendák nyomában)