Németországban néphagyományként él, hogy a tejfelszerű takaró gonosz energiával van átitatva.
A köd egy meteorológia jelenség, ami megnehezíti az életünket, ám hiába tudjuk ezt, mégis kellemetlen érzés, ha este, sötétben, a kihalt utcán egyedül sétálunk az olyan sűrű ködben, amiben az orrunkig is alig látunk.

Ha így nézzük a dolgot, akkor már egyáltalán nem furcsa, ha beindul a fantáziánk, és mindenféle természetfeletti dolgot kezdünk belemagyarázni a jelenségbe. Németországban olyan szintre nőtt a ködtől való félelem, hogy néphagyományok is fűződnek hozzá.

A németek úgy gondolják, hogy a tejfelszerű takaró a túlvilág egyik megjelenési formája, amelyben arra várnak a gonosz energiák, hogy megtámadhassák az odakeveredő embereket. Ilyen szempontból a legrettegettebb hely a Boden-tó, ahol a földrajzi, és meteorológiai sajátosságok miatt, gyakori az olyan sűrű köd, amin kihívás átlátni.

A legrégibb feljegyzések szerint nagyon sok ember tűnt el úgy a tóról, hogy azok se élve, se holtan nem kerültek elő. Természetesen legyinthetnénk, és mondhatnánk, hogy biztos eltévedtek, vagy meghaltak.

A babonás emberek azonban nem maradtak meg a racionalitás talaján. Ők démonokról, szellemekről, és más túlvilági lényekről kezdtek el suttogni. Így született meg a bodeni ködember legendája.

A lény egy olyan halász, akinek a ladikja léket kapott az 1700-as években, és süllyedni kezdett. A bajba jutott férfi segítséget kért az arra haladó, boros rakományt szállító, hajó legénységétől, de azok annyira siettek, hogy sorsára hagyták a halászt, aki vízbe fulladt. A szelleme azóta is riogat a ködben, és rengeteg tragédiáért őt tartják felelősnek.

A Boden-tavon az elmúlt években nagyon sok kisebb, és közepes hajó sérült meg, vagy süllyedt el. Ezeknek az eseteknek a túlélői arról számoltak be, hogy a balesetek előtt minden esetben sűrű köd ereszkedett a vízfelszínre, ami miatt képtelenek voltak navigálni.

A fehér lepelben egyszer csak felbukkant a korhadt ladik, aminek a fedélzetén az öreg halász integetni kezdett a bajba jutott hajóknak. A legénység mindig azt hitte, hogy segíteni akar a halász, ám tévedtek, mert az vagy egy sziklaszirtnek vezette őket, vagy a nyílt vízre, ahonnan a hajósok nem tudták, hogy merre menjenek.

A bodeni ködemberről azt is tartják, hogy egy barlangban él, ami a víz alatt van, és olykor rálép a szárazföldre, ahol néma csendben tönkreteszi a szőlőskerteket. Mivel erre még nincs ésszerű magyarázat, ezért a gazdák továbbra is a ködembert hibáztatják.

Németország északi vidékein egy másik ködember riogat. Ez a fej nélküli lovasra hasonlít. Az emberek nagyon rettegnek tőle, mert állítólag úgy vágtat ki a ködből, hogy a fejét a válla alá szorítja, és megpróbálja elgázolni azt, aki az útjába kerül.

Habár legtöbbször nem tesz kárt senkiben se a lény, mégis a szemtanúk örökre rettegve beszélnek a jelenségről, és nem mernek bemenni a ködbe, mert azt hiszik, hogy nem élnének túl egy újabb találkozót a lovassal.

Mindez semmi a Rajna-vidék Pfalz tartományában létező ködlényhez képest, aki szintén egy öregember, de ez a gyerekekre jelent veszélyt. Ha megjelenik ez a teremtmény, akkor rohamosan megnő a gyermekágyi halálok száma, ezért a helyiek úgy gondolják, hogy a démon valamilyen gyerekbetegséget terjeszt.

Természetesen a szkeptikus lakosok szerint inkább arról van szó, hogy a ködös időben felerősödnek az asztma tünetei, és ez az oka a gyerekek korai halálának, ám ez nem magyarázza meg azt, hogy a szemtanúk miért számoltak be arról, hogy látták, ahogy a szellemszerű emberalak bemászik az ablakokon.

Hiba lenne kijelenteni azt, hogy csak ködférfiak riogatnak, ugyanis Halle an der Saale városában egy női lény jelenik meg a földöntúli fehérségben. A ködlányról keveset lehet tudni, de biztos, hogy gonosz, mert mindig bocsánatért könyörög.

De nem csak ezért rosszindulatú, hanem azért is, mert, ha kigúnyolják, akkor a szellem a csúfolódókra lehel, amitől súlyos betegek lesznek. Először ez himlőt jelentett, ma már tüdőgyulladást. Az érintett emberek rendszerint belehaltak ebbe, tehát ebből is látszik, hogy ne gúnyolódjunk egy szellemmel!

A ködlények és kísértetek nem csak a németek néphagyományaiban élnek, hanem a világ számos más pontján is félnek tőlük. Higgyünk bennük, vagy sem, az biztos, hogy a ködben jobb az óvatosság, és sose kezdjünk ki egy természetfeletti lénnyel, mert csak mi járhatunk rosszul!

(Forrás: noiportal.hu)