A történelemben nem csak a szeretetről és az örömről szólt az ünnep.
A csapból is az folyik, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, és ilyenkor segítsünk a felebarátunknak is, valamint a tévécsatornák sorban sugározzák azokat a filmeket, amelyekben minden rendben van, mert ez a karácsony.
Aki azonban jobban áttanulmányozza az ünnepet, az hamar rájön, hogy a múltban semmiféle szeretet, kedvesség, öröm nem volt benne, horror viszont annál több akadt.
Még mielőtt ezt jobban részleteznénk, muszáj figyelmeztetni mindenkit, hogy csak az olvasson tovább, aki nem bánja, ha örökre oda a karácsony szelleme!
Először is le kell rántani a leplet a Midwinter night`s dream című karácsonyi ének eredetéről. Ez a dal a XV. században épült be az angol karácsonyi színdarabokban, és sokak kedvenc ünnepi dala lett.
Az ének azonban nem a boldogságról szól, ugyanis Máté evangéliumában olvasható, hogy Heródes király megöletett minden két évnél fiatalabb gyereket Betlehemben, mert félt, hogy valamelyik elvenné a trónját. A történet szerint a Midwinter night`s dream-et a halálraítélt gyermekek szülei énekelték, hogy megnyugtassák az ártatlan kicsiket.
Habár Magyarországon külön van Mikulás, mégis itt kell megemlíteni, hogy a legenda szerint a múltban Szent Miklós valahogy feltámasztott három olyan gyereket, akiket korábban brutálisan meggyilkoltak.
Biztos mindenki hallott már arról a külföldön élő szokásról, hogy néhány ember bekopog a lakások ajtaján, és karácsonyi dalokat énekelnek a háziaknak, akik ezért cserébe süteménnyel jutalmazzák az éneklőket. A történelemben ez nem így zajlott, mert az énekesek akkoriban annyira brutálisak voltak, hogy a lakókra rúgták az ajtót, ételt és italt követeltek, valamint erőszakkal fenyegetőztek.
A horrorisztikus karácsonyi legendák között vérfertőzésre is található példa! A kis Jézuska legendájából mindenki ismeri a mirhát, aranyat, és a tömjént, de azt már kevesen tudják, hogy a mirhát balzsamozási kenőcsként használták, a tömjént pedig temetéseknél alkalmazták, hogy azzal semlegesítsék a rossz szagokat.
A vérfertőző történet Ovidus szerint a mirhafáról szól. A rege főszereplője Myrrha, aki olyan beteges szinten kívánta az apját, hogy cselhez folyamodott. Ez annyira jól sikerült, hogy többször is lefeküdt az apjával, ám az egyik alkalommal lebukott, és ezért menekülnie kellett, hiszen az apja meg akarta ölni a tettéért. Az istenek megsajnálták a szökésben lévő Myrrhát, és fává változtatták.
Egy másik legenda többszörös kasztrációról szól. Anno V. Leó bizánci császár lemondásra kényszerített I. Mihályt, akinek a fiát kasztráltatta. Ezt követően 820-ban, karácsony napján, V. Leó Haga Sophia oltáránál imádkozott, amikor összeesküvők rohanták le. Mivel a császárnál nem volt fegyver, csak fakereszt és füstölő, ezért nagyon hamar megölték, ám a bosszúéhes I. Mihálynak ennyi nem volt elég. Annak érdekében, hogy a megtorlása teljes legyen, kasztráltatta V. Leó négy fiát.
Az utolsó rémisztő karácsonyi tény Izlandról származik, ahol a gyerekek nem attól félnek, hogy elveri őket a krampusz, hanem attól, hogy eljön értük a rettenetes fekete macska, ami felfalja azokat a fiatalokat, akik egyetlen egy új ruhát se kaptak.
(Forrás: listverse.com)
Legutóbbi hozzászólások