Már őseink is felfedezték a simogatás, az érintés gyógyerejét. Azzal, hogy akit szeretünk átöleljük, megsimogatjuk, átáramlik az éltető energia, és megnyugszik a lélek, és az elme is.

Az érintés varázserejéről nagyon sok helyen hallottunk már, a mesékben, a vallásban, a babonákban is.
A különböző kultúrák, a személyes és társadalmi viszonyok, másképp határozzák meg a beszélgető partnerek egymáshoz való távolságát.
A társas érintkezés lehet  bizalmas, személyes, és társasági, ezek távolságok, közelsége a másikhoz fűződő kapcsolat szabályozza.

Nagyon fontos megismerni a másik szokásai, kultúráját, határait, mert elkerülhetjük a kellemetlen helyzeteket. Tiszteljük a másik személyes terét.
Országok között is hatalmas eltérések vannak. A nyugati világban a bőréhez, de a ruhájához sem érhet senki, Franciaországban, ha valakivel vitatkozunk, és közben a másikhoz érünk, komoly sértés az eredmény, de Nápolyban még az is természetes, ha egy apáca fenekére csapnak, de csak ha ismerik!
Az olaszoknak teljesen természetes az ölelgetés, hátba veregetés, a németeknek szükségük van pár lépés távolságra, kevésbé nyitottak.

De az amerikaiak sem szeretik a nagy közelséget, még a közvetlen rokonságtól sem. Tömegközlekedésben is kínosan figyelnek arra, hogy ne érjenek egymáshoz, ha mégis előfordul, azonnal arrébb állnak.
Az araboknál a személyes tér fogalma teljesen ismeretlen, nagyon szívesen ölelik meg a barátokat, odabújnak, simogatják. Akkor is közel állnak egymáshoz, ha egy hatalmas légtérben ketten állnak is. Ha magányra vágynak, nem vonulnak el, de olyankor a szobában sétálva senkihez sem szólnak, de ezt is csak rövid ideig teszik.

Szaglásuk igen kifinomodott, azonnal megérzik a félelem, a megvetés szagát is. Szaglással is kommunikálnak, megszagolják akivel beszélnek, és a másik félnek illik visszaszagolni, és belelehelni a szájába.
A japánokat is nagyon szeretik a nyüzsgést, a társaságot. Nagyon szeretnek együtt aludni, egymás mellett, pláne a hideg éjszakákon összebújva érezni a másik jelenlétét.

Nálunk ezek a távolságok teljesen az alkalomtól és egyéntől függőek.
A személyes terünkbe (46-120 cm) hivatalos összejöveteleken, partikon engedjük a másikat.
A társadalmi zóna távolságába (120-360 cm) állnak az idegenek és akiket kevésbé ismerünk.
A nyilvános zóna (360 cm felett) távolságából tartunk előadást vagy beszélünk egy csoporthoz.
Az intim zónába (15-45 cm) csak az érzelmileg közelálló embereket, családtagokat engedjük be. A szoros intim zóna 15 cm alá esi, ide csak azok hatolhatnak be, akikkel testileg érintkezünk.
Az intim zónánkba történő betolakodás miatt a szív gyorsabban pumpál, adrenalin ömlik a véráramba és vér préselődik az agyba és az izmokba, mert a szervezet felkészül az esetleges védekezésre, vagy menekülésre.

Ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát velünk tartsuk be az aranyszabályt, a három lépés távolságot az első alkalommal.
Amikor meghittebbé válik a kapcsolat, egyre közelebb kerülhetünk egymás személyes terébe Ha valaki nem nyitott, és az első találkozás alkalmával megérintjük akár csak a vállát vagy megfogjuk a kezét, mi hiába akartunk barátságosak lenni, ő tolakodásnak fogja érezni, és kellemetlen helyzet alakulhat ki.